Boldogság ötven felett
Beküldte lnpeters - 2015, február 21 - 22:52
A csúcsszakaszán járunk már a Hegynek,
Az évszakok, mint fürge film, peregnek,
S a világ lassan öregedni kezd.
Ötven felett,
A Lét ege alatt,
Múltunk közös,
Szerelmünk
Ép marad.
Kint a világban jéghideg koboldok,
Nem szem a láncban soha,
Aki boldog.
Ötven felett,
A Lét ege alatt,
Amíg élünk,
Szerelmünk
Ép marad.
Hozzászólások
Bieber Mária
2015, február 24 - 09:41
Permalink
Nagy tetszéssel
Nagy tetszéssel olvastam!
Örülök, hogy van boldogság ötven felett, s mivel lassan magam is arrafelé járok, jó most ebben a tudatban megerősödnöm.
Egy szó: "csúcsszakaszán" az, amin eltűnődtem. Értem a jelentését, egyetértek a tartalmával, találóbb szót nem is tudnék, mégsem tetszik nekem annyira, mint a további sorok.
Zseniális megállapítás, hogy filmként peregnek az évszakok, s a világ megöregszik. Szép, megérintő vallomás mindkét szakasz lezáró két sora.
Gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)
lnpeters
2015, február 22 - 14:44
Permalink
Köszönöm! Igen, közeledünk a
Köszönöm!
Igen, közeledünk a csúcsszakaszhoz, amelynek a csúcs a teteje, és - a vége.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2015, február 22 - 15:28
Permalink
Maradjon is örökre "ép" ez a
Maradjon is örökre "ép" ez a szerelem. Jóérzéssel töltött el minden sorod, kedves Laci.
Zsike :)
lnpeters
2015, február 22 - 15:33
Permalink
Köszönöm, drága Zsike!
Köszönöm, drága Zsike!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2015, február 22 - 16:12
Permalink
Nagyon szép.
Nagyon szép.