Az út

Az út megpihen és visszanéz.
Nem látja már kezdetét, a reménnyel bízót,
hisz idők öléből kanyarogva, oly rég
vezette ő a vándort, ki először törte hátát,
tapodta vállát, tiporta kíváncsi vágyait,
hagyta maga mögött kósza álmait,
s vele jutott pokolba, mennybe, a végtelenbe.

Mert az út csak megpihen, s ha visszanéz is,
apró-cseprő csodákkal viselős sorsok garmadája
sorjáz a múlt hulló porába, mi nem több, és nem kevesebb,
mint az élet, és csak ennyit mond; elkísérlek.
Majd talpad alá simul, és míg vezet göröngyei felett,
hiheted- neked, még gáncsot nem vetett-,
hogy lépted őrzi, pedig csak ment veled.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Ez egy apró csoda, kedves Aysa...:)

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Irénke! :) Örülök, hogy tetszett!

hubart képe

Szép gondolatok. 

Balla Zsuzsanna képe

Köszönöm, Feri!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Nekem is tetszett, magával ragadott hangulata.

Erzsike

Csilla képe

"...pedig csak ment veled", igen, mi alakítjuk az utunkat. Tetszik a tartalom, gratulálok hozzá!

Balla Zsuzsanna képe

Köszönöm a soraid! :)