Az úton

Az úton úgy jöttél velem,

miközben fogtad két kezem,

mint aki tudja; itt marad,

miénk volt minden pillanat.

 

A folyón úgy úsztál velem,

karod volt mentőöv nekem,

hittük, a rossznak vége lesz,

remélve, nincs már több kereszt.

 

Az égben úgy szálltál velem,

szárnyad volt óvó, lágy selyem,

dalodban megfürdőztem én,

Istennek fénylő ünnepén.

 

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Ez a versed is megérintett, nagyon tetszett Erzsike...

hzsike képe

Örülök, hogy így érzel, kedves Seám. Köszönöm szépen, hogy eljöttél. Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)

Nagyon szép ez a versed is!:)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Edinám. Örülök, hogy tetszett. Szeretettel ölellek:Zsike:)

Mysty Kata képe

 Az ünnep dísze lett a versed , és maradandó!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Drága vagy, Katám! Köszönöm szépen kedves szavaidat. 

Ölellek!

Szeretettel:Zsike:)

lnpeters képe

Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Boldog vagyok, hogy így látod, kedves Laci!

Köszönöm szépen a látogatást.

Szeretettel fogadtalak Téged is:Zsike:)