Jelenlegi hely

Aratók

Beküldte hzsike - 2014, augusztus 16 - 16:31

H.Gábor Erzsébet

Aratók

Érik a búza, duzzad a szem,

szőke kalászban pattan a ház,

szorgos marokban kéve terem -

izzik a nyár, a tarka varázs.

Új kasza surran, ritkul a sor,

szórja a csép a dús magokat,

telnek a zsákok, szálldos a por,

hordja a szél az illatokat.

Munka jutalma, házi kenyér -

fűzfakosárba’ hozza a lány,

óvva vigyázza csöppnyi tenyér,

várja a párja őt is talán.

Ülnek a parton, jó az ebéd,

foszlik a béles, cseppen a zsír,

rekken a hőség, halk a beszéd,

gazdag a termés - repdes a hír.

Oltani szomjat langyos a víz,

harsog az alma, dús a leve,

olvad a szájban isteni íz -

éget a napnak nyári heve.

Izzad a homlok, zsibbad a kar -

lányka hajával játszana még,

fáj a derék is - úgy belemar!

Sürget a munka, nincs haladék.

Estire fáradt mindenki már,

álmodnak éjjel újkenyeret,

ringatja őket édeni ár,

s Isten is vág egy kis szeletet.

2014.08.16.

Hozzászólások

hzsike

2014, augusztus 17 - 11:56

Permalink

Így igaz, kedves Joe. A képet

Így igaz, kedves Joe. A képet a szüleim albumában találtam. Édesanyám és Édesapám látható rajta, ők állnak baloldalon a képen.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2014, augusztus 17 - 12:25

Permalink

Szép, Zsike, de vigyázz,

Szép, Zsike, de vigyázz, néhol billen a daktilus.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hzsike

2014, augusztus 17 - 13:43

Permalink

Igen, láttam az elemzőben, kedves Laci! De most "csak" a belső ritmusomra hallgattam, és ott úgy éreztem, hogy nem billen. Hangsúlyosan szavalható, dalolható. Természetesen ( Te is tudod) át tudnám írni úgy, hogy tiszta daktilus legyen, de akkor már nem ez a vers lenne.

Köszönöm szépen az észrevételt, a figyelmedet.

Szeretettel látlak nálam mindig.

Zsike :)