A szellentés metafizikája

 

Amióta - változtatva 

Régi taktikáján -

Izmusokat szellentett a

Világba a sátán,

 

Megnőtt profán korunkban az

Értéke a sárnak;

Babfőzelékkel működnek

A doktrínagyárak.

 

Mesterkélt utópiának

Fülig ér a szája,

Aktuális a szellentés

Metafizikája.

 

Utópia-szellentésnek

Vitrin a hazája,

Akkora távlatot ad, mint

Az ördög gatyája.

 

Profán eszme-tákolmánynak

Lelke sose nőhet;

"Világboldogító" bűzük

Elárulja őket.

 

Hívő szemén csikorog az

Utópia-hályog,

Nincsenek a valóságban

Rétegek, osztályok.

 

Sátán szellentette dogma

Úgy néz a világra,

Mint orosz tábornokok a

Veszteséglistára.

 

Aki az emberiséget

Képletekbe tette,

Dogmája sem vonatkozhat -

Csak a képletekre.

 

Aki igazságot keres,

Az keményen elvet

Minden statisztika-féle

Holt többségi elvet.

 

A szellentés az életnek

Kötelező része,

De sose lehet belőle

Grál presztízsű csésze.

 

A dolgoknak Istent, Embert

Teremteni kéne,

S osztályharcos vérfürdőkből

Lenne földi béke...

 

Profán okoskodásoknak

Erőszak a vége, 

A szabvány-édenkertekhez

Szabvány-ember kéne.

 

Pol-szellentés, kult-szellentés,

Akad ezerféle;

Mindegyik az alvilágból

Tolakodna égbe.

 

Hetvenötben kihirdette

Nálunk a kongresszus:

Hogy kilencvenre lesz nálunk

Fejlett cucilizmus.

 

Mégsem valósult meg...

Ejnye-bejnye,

Cipőpaszta...

Hogy lehet?

A kommunisták

Zöme megszavazta!

 

Lehet csillagos, négyzetes,

Sávos, szivárványos;

Mindig gyalogjáró marad,

Mert istenhiányos.

 

Ha a világból hiányzik

Az Isten áldása,

Nem pótolja a szellentés

Metafizikája.