Jelenlegi hely

A ragrímről (mert nem árt beszélni róla)

Beküldte hubart - 2014, január 16 - 19:37

Hogyan is állunk a ragrímekkel?

Nem kívánok most a rímről, erről az igen fontos verstani elemről átfogóan írni, hiszen nem kicsi anyag. Aki behatóan szeretné tanulmányozni különböző formáit, fajtáit, képleteit, annak ajánlom az interneten fellelhető anyagot, illetve Hegedüs Géza A költői mesterség című remek könyvét. A különböző irodalmi portálokon, és elsősorban itt az Élő Magyar Líra Csarnokában szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek, elsősorban a rímek igen gyakran használt válfajáról, a ragrímről.

Mi is a ragrím? Röviden: a szóvégi toldalékok (szuffixumok) összecsengése. A magyar nyelv az agglutináló, magyarul toldalékoló, vagy ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A toldalék lehet képző, jel, vagy rag. Ezek mindig egy szótőhöz (morféma) kapcsolódnak.

A ragrímek ellen az irodalomkritikusok, esztéták gyakran hoznak fel kifogást, miszerint monotonná teszik a verset, ezért lehetőleg kerülni kell a használatukat. Ugyanakkor szépszerével találunk rájuk példát klasszikus költőink eszköztárában is. Mi tehát az igazság? Nekik szabad használni, nekünk pedig nem? A probléma ennél sokkal összetettebb. Vegyük sorra az aspektusait.

Az legelső válaszom a klasszikusokat példaként felhozóknak szól. Vörösmarty, Petőfi, Arany a XIX. században élt, de még Ady, és József Attila is csaknem száz évvel ezelőtt alkotott. A magyar nyelv és az irodalom azóta sokat fejlődött, gazdagodott. Ha megrekedünk a száz, vagy kétszáz évvel ezelőtti nyelvhasználati, alkotói szinten, akkor nem vagyunk mások, csak klasszikusaink epigonjai. Ez a kor tőlünk már sokkal többet vár el, és joggal! De a korszerűség nem a posztmodern költők majmolását, és a rímek valamint más kötöttségek kényelemből, vagy divatból való elhagyását jelenti, hanem megfelelést egy magasabb szintnek.

Ragrím és ragrím között jelentős különbség lehet.

1. Ha csupán egyetlen szótagra (magára a ragra) terjed ki a ragrím, az bizony nagyon monoton hangzású, és éppen elég szegénységi bizonyítványnak. Például ajtónak – ablaknak. Ha viszont a szótőre is kiterjed, az már nagyfokú enyhítő körülmény. Például: ablak-nak – paplak-nak. Láthatjuk, hogy itt nemcsak a rag, hanem maga a szótő is összecseng, méghozzá teljes terjedelmében.

2. Ugyancsak elfogadható az az eset, amikor két különböző szófajhoz kapcsolódó rag cseng össze egymással, még akkor is, ha hangalakra teljesen megegyeznek. Pl a pap-nak – kopog-nak. Mindkét esetben -nak a rag, de míg a hívórímnél főnévhez kapcsolódik a birtokos személyrag (pap-nak), addig a válaszrímnél az igéhez kapcsolódik az igei személyrag (kopog-nak), amely bár hangalakra azonos, mégis teljesen más jellegű toldalék. Persze, itt is szebben hangzik, ha ráadásul a szótövek, vagy legalább azoknak az utolsó szótagja összecseng. Pl : a pap-nak – falaz-nak.
Ha bizonytalanok vagyunk ezeknek a használatában, akkor elég arra vigyáznunk, hogy lehetőleg a hívórím és a válaszrím különböző szófajhoz tartozó legyen.

3. Természetesen létezhet olyan eset is, amikor hosszas töprengés, és akár rímszótár igénybevétele sem segít egy bizonyos szóra szépen rácsengő rímet találni, és elkerülhetetlen a ragrím használata. Olyankor törekedjünk arra, hogy ilyen eset lehetőleg ne forduljon elő sokszor a versben, mert az igencsak csökkenti munkánk esztétikai értékét.

Konklúzióként, a ragrím nem minden esetben üldözendő verstani eszköz, de kétségtelenül a könnyebbik út. Kerüljük, ha van rá lehetőségünk, ha pedig nincs, akkor vegyük figyelembe a fent leírtakat.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea

2014, január 16 - 19:51