A meditáló hallja az ég szavát
A meditáló hallja
az ég szavát
„Látom az igazságot.
Sokat szenvedő népünk, megkapja, ami jár.
Az ármánykodás, a rettegő félelem,
nem sodorja végső nyugalomba.”
Hogy mi történt a múltban? Ráültek
a századok során elégetett lelkek porai,
néma jajkiáltások a hősök torkából,
tépetlen láncok a sötétség vermeiből.
Ma nem hallja senki: gyorsuló idő, eltévedt
elmékből áradó bűzök szivárognak
a csatornákból, és az érdektelenség szikrái
felgyújtják a maradék hazát is a szívekben.
Pedig a magyar mindig magyar lesz,
s a honvágy, amely a messzi hegyekből
lavinaként húzza, nem hallgat sokáig:
itt éltél magyar lélek, itt kell vezekelned!
Harcolni magaddal, magadban, csendben,
hogy a meditáló hallja az ég szavát,
mely el van nyomva az ártó zajokkal:
fül kell hozzá, hogy a mennybe jussunk.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2019, december 31 - 16:26
Permalink
Kedves Józsi!
Kedves Józsi!
Így van, jó vers.
B.U.É.K!
Erzsike
Molnarjozsef
2020, január 1 - 11:40
Permalink
Kedves Erzsike!
Kedves Erzsike!
Köszönöm.
József
Haász Irén
2020, január 1 - 16:49
Permalink
Remek sor: az érdektelenség
Remek sor: az érdektelenség szikrái
felgyújtják a maradék hazát is a szívekben.
Az idézet kitől van? Saját?
Molnarjozsef
2020, január 10 - 08:13
Permalink
Kedves Irén!Saját.Újabban sok
Kedves Irén!
Saját.
Újabban sok versem kezdem így.
Megköszönve a figyelmet, üdv: József