A lusta költő

Beküldte hubart - 2015, január 14 - 16:05

Költő téma nélkül.
Oly esetlen szegény,
mint a szeszmentes sör,
impotens vőlegény.
Szónok, akinek nincs
mondanivalója,
gyümölcs nélküli fa,
sosem használt pólya.
A magyar ugaron
csak keresztet vetett,
kerüli a  Múzsa,
nem ad jó ihletet.

Fegyvertelen vitéz,
parti árvacsalán,
olyan a poéta, 
ha nincs vers asztalán.
Nem siklik kezében
toll a fehér lapon,
süketen cseng a fül,
a szem pislog vakon.
Ha netán felróják
fájó fogyatékát,
hogy már semmit sem ír,
lenyeli a békát.

Mintha e világban
minden rendben lenne,
tökéletes a lét,
nincsen hiba benne.
A nagy természetnek
van virága, vadja,
az isteni csodát
jó szó nélkül hagyja.
Nem dicsér, nem köszön,
nem dorgál, nem hergel.
Este van?  Lefekszik,
és majd délben kel fel.

2015. jan. 12.

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2015, január 14 - 19:19

Elrettentő példa...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

hubart

2015, január 15 - 08:24

Köszönöm, hogy itt jártál.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2015, január 15 - 12:08

 Igazsághoz közel, de a lusta helyett a fásult szinonimáját érzem helytállóbbnak..

nagyszerű versedben.Ok lehet szubjektív vagy objektív is...külön-külön, vagy egyszerre is..

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2015, január 15 - 13:20

Gondolkoztam rajta, Kata, de a két fogalom eléggé eltér egymástól. A fásult habitus külső hatásokra alakul ki, a lusta ember pedig "alanyi jogon" lett azzá, ami. Míg az előbbit sajnálom, az utóbbit elítélem. Versem ez utóbbiról szól. Köszönöm, hogy itt jártál. :) 

hubart képe

hubart

2015, január 15 - 13:22

Nyílván Joe!  Senki se vegye magára, akinek nem inge! :-) Köszönöm, hogy itt jártál. 

Della

2015, január 16 - 10:13

Lehet, hogy nem is a költő lusta, hanem az Ihlet?

Tetszik a versed, de a lusta költőnél talán "rosszabb" a túl izgága.

Üdv: Maria

hubart képe

hubart

2015, január 16 - 13:19

Drága Mária, kétségtelenül létezik  olyan élethelyzet, vagy lelkiállapot, amikor a költő átmenetileg ihlethiányban szenved, ezt bizonyára mindnyájan megtapasztaltuk, akik tollfrgatásra "vetemedtünk". :) És létezik fásult költő is, akinek a lelke megkérgesedett a gondoktól, bajoktól, de azokat nem tudja kiírni magából. Aztán létezik a szószátyár költő, aki bármiből verset farag, naponta többször is elsül a tolla, kérdés, hogy a mennyiség mögött van-e értékelhető minőség. Bizonyára létezik az általad említe izgága költő kategóriája is, aki  rossz esetben kellemetlen, kötekedő természet, jó esetben társadalmi visszásságok miatt háborgó forradalmár. És végül létezik a lusta költő is, aki flegmán szemléli a világot, akit semmi sem hoz ki a sodrából, de a szép és a jó mellett is szó nélkül megy el, pedig lenne tehtsége megírni, de hát a versírás az munka... és ahhoz " ma " semmi kedve. :)  De azthiszem, ezzel még nem merítettük ki a lehetőségek tárházát. Ahány ember, annyi lelkialkat, annyi habitus.
Köszönöm, hogy olvastad versemet, és elmondtad róla a véleményedet. :)

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2015, január 16 - 12:36

Üdvözletem küldöm.

Ismeretlenül bár, de szeretnék hozzászólni a Vershez.

Tetszéssel olvastam, és el-elgondolkodtam.

A lusta költő cím és az utolsó sor kapcsolódik, érzésem szerint, egybe, aki délben kel fel, annak kevés ideje jut a tevékenykedésre, tehát tényleg lustának tűnhet.

Persze, a látszatítélet mögött sokféle tényt, mentő körülményt lehetne felsorakoztatni.

De itt nem ez a cél.

A Vers remekül jellemzi az ihlet nélküli állapotot. Evidens dolgokat nem vesz észre maga körül a költő, melyek mind versbe kívánkoznak.

Örülök, hogy olvashattam.

Hespera

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

hubart

2015, január 16 - 13:30

Kedves Hespera,  köszöntelek az Élő Magyar Líra Csarnokában. 
Örülök, hogy hozzászóltál a versemhez. Köszönöm elemző szavaidat. Igazat kell adnom, a lusta költő bizony szívesen és gyakran hivatkozik az ihlet hiányára. Persze, van olyan is, hogy átmenetileg tényleg nem jön az ihlet, de akár hetekig, hónapokig sem, ilyenkor beszélünk költői válságról. Bevallom én is éreztem már olyat, és nagyon rosszul éltem meg azt az állapotot. Kényelmetlenül éreztem magam, és haszontalannak az eltelt időt. Mostmár tudom, hogy ezt is át lehet hidalni. Olyankor olvasni, tanulni kell - mert mindenkinek van mit, a legnagyobb zseninek is. Akár ujjgyakorlatot is lehet írni, hogy az ember ki ne essen a technikából, aztán még az is megesahet, hogy a végén jó vers lesz belőle. :) Az ihlet pedig előbb - utóbb jönni fog!
Szeretettel : Szilágyi Ferenc Hubart