A hitehagyott fák
Beküldte Stef - 2013, november 28 - 20:58
Szomorú és hideg volt az ősz.
Búslakodva hajlongtak a fák.
Jöttére a tél szelének ők,
eldobták az ékes koronát.
Minden megváltozott egyszerre.
Egyszerűen nem tehettek mást.
Haragudtak rég az emberre.
Felrúgták, mi addig volt szokás.
Nem becsültük meg őket. Bizony
nem figyeltünk eléggé rájuk.
Nem hallottuk, hogy suttogják titkon,
gyermekként, mit úgy beléjük vájtunk.
Álmodtunk rég, éjszakákon át.
Hittük, hogy életünk majd zöldell.
Most, miként a hitehagyott fák,
színeinket vesztjük el az ősszel.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 28 - 22:24
Permalink
Benned van a líra, csak
Benned van a líra, csak gyakorolnod kell.Ebben a versben már benne vagy, és szeretem a hangodat.
Picit játszottam a verseddel, de csak így röviden.Valahogy így javítsd, mert nagyon szép.
Stef
2013, november 29 - 14:04
Permalink
Köszönöm! Gyakorolni fogok!
Köszönöm! Gyakorolni fogok! :)
M. Karácsonyi Bea
2013, november 29 - 14:19
Permalink
Örülök neki.) Használhatod a
Örülök neki.)
Használhatod a javított változatomat bárhol, hogyha tetszik neked úgy a vers.
Ölellek.
Stef
2013, november 29 - 20:15
Permalink
Köszönöm! :) Megpróbáltam én
Köszönöm! :) Megpróbáltam én is kijavítani, egységessé tennia ritmust! :)
barnaby
2013, november 29 - 16:01
Permalink
Tetszik nekem a
Tetszik nekem a gondolatvilágod, hasonlóan vélekedem én is...és a versed is így ahogy van...egy-két vesszőt máshova tennék csupán...gratulálok és üdvözöllek:B:)
Stef
2013, november 29 - 18:57
Permalink
Köszönöm szépen! :)
Köszönöm szépen! :)
hubart
2013, november 29 - 19:10
Permalink
Az első és az utolsó szakasz
Az első és az utolsó szakasz tetszik mind mondanivalójában, mint formájában. A közepe kicsit nyögvenyelős. Figyelj jobban a ritmusra!
lnpeters
2013, november 29 - 20:36
Permalink
Remekül indul, de - elhal.
Remekül indul, de - elhal. Az első versszak jó. Utána újra kellene írni.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Stef
2013, november 30 - 12:32
Permalink
Megpróóbáltam újraírni.
Megpróóbáltam újraírni. Remélem javult.
Szomorú és hideg volt az ősz.
Búslakodva hajlongtak a fák.
Jöttére a tél szelének ők,
eldobták az ékes koronát.
Megváltozott minden egyszerre.
Megtörtént, mert nem tehettek mást.
Haragudtak rég az emberre.
Túl sok volt a balga sárgulás!
Nem becsültük meg őket, mint rég,
mikor törzsükbe véstük a szót.
Úgy döntöttek, ennyi volt, elég!
Elfeledted ember, hogy tégy jót.
Álmodtál rég, éjszakákon át.
Hitted, hogy életed majd zöldell.
Most, akár a hitehagyott fák,
színeidet veszted el az ősszel.