A Föld (szüli)napja

Ezt a versemet régebben írtam, kicsit "túllihegtem", ma már tömörebben fogalmaznám meg.

Szülinapra készül a Föld,
ötmilliárd év mögötte ;
bárhogy nézzük, kenyerének
javát sajnos, már megette.
Belenézve Nap tükrébe,
lehangoló a pillantás:
haja kócos, rendezetlen,
gyűrött arca meg borostás.
- Hol egy fodrász, ki megnyírna,
halpénzért megborotválna?
Még az esti parti előtt
elugrom a borbélyházba.
Arcom ráncát simítsa ki
kozmoszbeli kozmetikus,
hogyha rám tekint majd Vénusz,
legyek neki szimpatikus!
Madárfüttyös erdeimben
zúgott ezer büszke cédrus,
elhalkuló rekedt szómon
nem segít már logopédus.
Számos jeles állatfajom
húzta el végleg a púpot,
az ünnepi vacsorára
mit sütök majd? Fiastyúkot?
Sok millió kóbor ebem
esténként a Holdra ugat,
nem hiszem, hogy ők kaparták
volna ki az ózonlyukat!
Merre van egy csodadoktor?
Kezelhetné farzsábámat;
lélekbúvárhoz is mennék,
ne gyötörjön a búbánat.
Sebész, vagy tán urológus
hozná rendbe az ülepem?
Nemrég éppen Nagybányánál
szakadt ki az aranyerem.
Ezer bajom van már nékem,
szétáztam savas esőtől,
a tüdőm meg szmogtól terhes,
sivatagi porfelhőtől.
Hályog van a szemeimen,
csillagokra sem nézhetek;
kilyukadt tartályhajóktól
lettem én tengeribeteg.
Rászolgáltam a wellnessre,
óriási méretűre,
hadseregnyi cserkészcsapat
indul most a parlagfűre.
A sok fürge szépészmester
körülöttem sürög-forog,
lesve lesik a parancsom,
törődésben lubickolok.
Kitisztítva szép vizeim,
máris jobb a közérzetem,
odébb légi fodrászmester
hozza rendbe a szőrzetem.
Bodros felhő fehér habot
kever lágyan pamacsával,
nagy, kerek képemre keni
simogató szélmancsával.
Sebes villám ollót ragad
tincsek között csattogtatva,
mint az arcszesz, égi forrás
hoz friss vizet hűs patakba.
Megszépült a pofázmányom,
a hulladék elsöpörve,
réti virág-pacsulival
locsolnak a nagy tükörbe’.
Estére már minden rendben,
feldíszítve áll a torta,
ötmilliárd gyertyaszállal
égi cukrász megpakolta.