A fény koldusa

Gondsötét az éj, a parttalan folyó;
tintakék vizébe fúlt a lenti táj 
- füst borítja tán, vagy őszi ködhomály -,
megvakult a hold, az égi szemgolyó.

Bánt e béna csend, e rám szakadt magány,
szívem úgy dobol ma, mint ki társtalan, 
bár a vágyra testi, lelki társa van.

Ébren álmodom, kedélyem ingovány;
napkeletre nézve mint a hű pogány
égi fényre vágyom, ám de hasztalan.

Megfürödni benne volna jó dolog, 
bár hatalma nincs, zihál az értelem,
csöppnyi fénysugár hatása lételem -,
álmom új tavaszba, nyárba kóborog.

2013. szept. 12.

Hozzászólások

hubart képe

Kedves Joe,

Első megállapításodra az tudom mondani, hogy igazad is van, meg nem is. :)  Úgy is helyes az az összetett mondat, ahogy Te értelmezed, meg úgy is, ahogyan én. Ha így írom, hogy:

„Gondsötét az éj, a parttalan folyó
tintakék vizébe fúlt a lenti táj”

akkor a Gondsötét az éj az egyik tagmondat,  a további rész pedig a másik tagmondat, amit valóban a Te meglátásod szerint kell központozni. Az én szándékom szerint viszont:
Gondsötét az éj, a parttalan folyó; lenne az első tagmondat (ahol a vessző ugyanannak a fogalomnak a nevén nevezését (éj) felsorolásként választja el a saját metaforájától, a parttalan folyótól. A következő sor pedig a másik tagmondat. Éppen azért került a kettő közé a pontosvessző, hogy az olvasó számára ezt a dolgot érzékeltessem.

Mostanig úgy tudtam, hogy ha összetett mondat tagmondatait gondolatjellel választjuk el, akkor nem kell vessző is, mert úgy gondoltam, hogy ugyanazt az elválasztó szerepet betölti a gondolatjel is. Most, hogy szóltál, utánanéztem, igazad van, kell. Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá.

Ami a második tercina középső sorának vesszőit illeti, tökéletesen igazad van. Az első vessző véletlenül maradt ott, mert eredetileg "nézve" helyett "nézek" állt ott, ami ugye állítmány. A sorvégi (egyébként teljesen fölösleges) vessző pedig valószínűleg azért került oda, mert ott a hangos olvasásnál lélegzetvételnyi szünetet érzek, ez sugallhatta.

Kóborog szavunk létezik a Magyar Értelmező Szótár szerint is, bár ritkán használjuk. Én úgy érzem, bár lehet, hogy ez teljesen szubjektív, némi jelentésárnyalattal bír a gyakrabban használt kóborolhoz képest.

A táj lenti jelzője valóban magyarázatra szorul. Amikor a gondsötét éjre gondolok, a fénytelen égbolt jelenik meg a belső szemeim előtt, és talán ennek a perspektívájából lenti a földi környezet. Ezt a szót lehet, hogy ki fogom cserélni.

A negyedik szakaszban az értelemnek, a tudatnak nincs hatalma a vágyak fölött, viszont erőlködik, „zihál”, mint ahogy levegő után kapkodunk.

Mindent összevetve: nagyon köszönöm értelmező elemzésedet. Úgy érzem, minél több hasonló hozzászólásra lenne szükség, mert csak ez szolgálja a fejlődés útját. A vesszőhibákat máris javítom, a lenti tájon még gondolkodom. :)

Mysty Kata képe

  Egyedi és extra lírai élmény! Gratulálok!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Köszönöm szépen, Kata! :)

barnaby képe

Nagyon szép vers, élvezettel olvastam.A jambikus lüktetést én is felfedeztem,és a szonett egyediségét is.De ha meggebedek se tudnék ennyire szépen írni,pláne nem hasonló kritikai elemzést megfogalmazni mint Joe...Tehát maradok a magam egyszerűségében azzal, hogy ez a vers, nekem nagyon tetszett...gratulálok:B:)

hubart képe

Kedves Barna, köszönöm méltató szavaidat. Dehogy nem tudsz Te szépet írni, verseid egyediek, hangulatosak, kerülik az olcsó sablonmegoldásokat. Mindnyájunknak van még mit fejlődni, csak dolgozni, dolgozni, dolgozni kell! :)

Schvalm Rózsa képe

Csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon szép vers.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

hubart képe

Nagyon szépen köszönöm, kedves Rózsa! :)

hzsike képe

Gyönyörű, míves szonett. A csodálatosan szép trocheusok, kissé lelassították, elnyújtották a képeket, és így talán még mélyebben hatott az érzés, a mondanivaló. 

Élmény volt.

Szeretettel gratulálok, Feri!

Zsike :)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)

Haász Irén képe

Csatlakozom az előttem szólókhoz...

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke! :)