A fény koldusa
Beküldte hubart - 2013, szeptember 12 - 19:38
Gondsötét az éj, a parttalan folyó;
tintakék vizébe fúlt a lenti táj
- füst borítja tán, vagy őszi ködhomály -,
megvakult a hold, az égi szemgolyó.
tintakék vizébe fúlt a lenti táj
- füst borítja tán, vagy őszi ködhomály -,
megvakult a hold, az égi szemgolyó.
Bánt e béna csend, e rám szakadt magány,
szívem úgy dobol ma, mint ki társtalan,
bár a vágyra testi, lelki társa van.
Ébren álmodom, kedélyem ingovány;
napkeletre nézve mint a hű pogány
égi fényre vágyom, ám de hasztalan.
Megfürödni benne volna jó dolog,
bár hatalma nincs, zihál az értelem,
csöppnyi fénysugár hatása lételem -,
álmom új tavaszba, nyárba kóborog.
2013. szept. 12.
Hozzászólások
hubart
2013, szeptember 13 - 09:30
Permalink
Kedves Joe, Első
Kedves Joe,
Első megállapításodra az tudom mondani, hogy igazad is van, meg nem is. :) Úgy is helyes az az összetett mondat, ahogy Te értelmezed, meg úgy is, ahogyan én. Ha így írom, hogy:
„Gondsötét az éj, a parttalan folyó
tintakék vizébe fúlt a lenti táj”
akkor a Gondsötét az éj az egyik tagmondat, a további rész pedig a másik tagmondat, amit valóban a Te meglátásod szerint kell központozni. Az én szándékom szerint viszont:
Gondsötét az éj, a parttalan folyó; lenne az első tagmondat (ahol a vessző ugyanannak a fogalomnak a nevén nevezését (éj) felsorolásként választja el a saját metaforájától, a parttalan folyótól. A következő sor pedig a másik tagmondat. Éppen azért került a kettő közé a pontosvessző, hogy az olvasó számára ezt a dolgot érzékeltessem.
Mostanig úgy tudtam, hogy ha összetett mondat tagmondatait gondolatjellel választjuk el, akkor nem kell vessző is, mert úgy gondoltam, hogy ugyanazt az elválasztó szerepet betölti a gondolatjel is. Most, hogy szóltál, utánanéztem, igazad van, kell. Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá.
Ami a második tercina középső sorának vesszőit illeti, tökéletesen igazad van. Az első vessző véletlenül maradt ott, mert eredetileg "nézve" helyett "nézek" állt ott, ami ugye állítmány. A sorvégi (egyébként teljesen fölösleges) vessző pedig valószínűleg azért került oda, mert ott a hangos olvasásnál lélegzetvételnyi szünetet érzek, ez sugallhatta.
Kóborog szavunk létezik a Magyar Értelmező Szótár szerint is, bár ritkán használjuk. Én úgy érzem, bár lehet, hogy ez teljesen szubjektív, némi jelentésárnyalattal bír a gyakrabban használt kóborolhoz képest.
A táj lenti jelzője valóban magyarázatra szorul. Amikor a gondsötét éjre gondolok, a fénytelen égbolt jelenik meg a belső szemeim előtt, és talán ennek a perspektívájából lenti a földi környezet. Ezt a szót lehet, hogy ki fogom cserélni.
A negyedik szakaszban az értelemnek, a tudatnak nincs hatalma a vágyak fölött, viszont erőlködik, „zihál”, mint ahogy levegő után kapkodunk.
Mindent összevetve: nagyon köszönöm értelmező elemzésedet. Úgy érzem, minél több hasonló hozzászólásra lenne szükség, mert csak ez szolgálja a fejlődés útját. A vesszőhibákat máris javítom, a lenti tájon még gondolkodom. :)
Mysty Kata
2013, szeptember 13 - 08:17
Permalink
Egyedi és extra lírai
Egyedi és extra lírai élmény! Gratulálok!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, szeptember 13 - 09:32
Permalink
Köszönöm szépen, Kata! :)
Köszönöm szépen, Kata! :)
barnaby
2013, szeptember 13 - 10:38
Permalink
Nagyon szép vers, élvezettel
Nagyon szép vers, élvezettel olvastam.A jambikus lüktetést én is felfedeztem,és a szonett egyediségét is.De ha meggebedek se tudnék ennyire szépen írni,pláne nem hasonló kritikai elemzést megfogalmazni mint Joe...Tehát maradok a magam egyszerűségében azzal, hogy ez a vers, nekem nagyon tetszett...gratulálok:B:)
hubart
2013, szeptember 13 - 19:24
Permalink
Kedves Barna, köszönöm
Kedves Barna, köszönöm méltató szavaidat. Dehogy nem tudsz Te szépet írni, verseid egyediek, hangulatosak, kerülik az olcsó sablonmegoldásokat. Mindnyájunknak van még mit fejlődni, csak dolgozni, dolgozni, dolgozni kell! :)
Schvalm Rózsa
2013, szeptember 13 - 16:15
Permalink
Csatlakozom az előttem
Csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon szép vers.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
hubart
2013, szeptember 13 - 19:25
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, kedves Rózsa! :)
hzsike
2013, szeptember 16 - 17:19
Permalink
Gyönyörű, míves szonett. A
Gyönyörű, míves szonett. A csodálatosan szép trocheusok, kissé lelassították, elnyújtották a képeket, és így talán még mélyebben hatott az érzés, a mondanivaló.
Élmény volt.
Szeretettel gratulálok, Feri!
Zsike :)
hubart
2013, október 9 - 20:09
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsike! :)
Haász Irén
2013, október 9 - 17:38
Permalink
Csatlakozom az előttem
Csatlakozom az előttem szólókhoz...
hubart
2013, október 9 - 20:09
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Irénke! :)