A Deákné vászna

Híres művész volt egykor a lelkem,
nagy festő, ki minden tubust elken.
Nem kímélte törékeny szép testét,
élvezte, hogy fülig csupa festék.

Mikor árnyba olvadtak a fények,
drapériaként omlott a lényeg.
Imádta a sármos férfitestet,
valamiért mindig aktot festett.

Batikolás volt a mániája,
ha a modell benyomást tett rája.
Alkotott ő reggel, délben, este,
betevőjét mindig megkereste.
Mecénások hevertek lábánál,
nem volt jobb a Deákné vásznánál.