„Lenni, vagy nem lenni”

Én ezt a dolgot már százszor átgondoltam,
vaj’ hogy lenne akkor, hogyha nem léteznék?
Hisz az ember itt lenn átutazó vendég,
s kevesebben élnek, mint nyugszanak holtan.

Ha egyszer elmegyek, nem változik semmi,
ez a világ épp úgy járja a bolondját,
minden emberfia a létkapun ront át,
s azon, bizony egyszer újra el kell menni!

Eszmefuttatásom, meglehet, botorság,
a kenyér sorsáról nem döntenek morzsák.
Nem sejtheti Isten nagy titkait senki!

Meddig maradhatok? Többé nem is kérdem;
már azért, hogy vagyok, csak Övé az érdem.
Építse hát saját templomát mindenki! 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Folytogat a sírás és  a szépség okozta öröm ...Micsoda lélekvers!!!Köszönöm az élményt ...Csúcs élmény !

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Örülök véleményednek, kedves Kata, köszönöm méltató szavaidat!  :) 

Csilla képe

Nagyon szép, a befejezés főleg! Sokszor átgondoltam már én is, és egyre inkább arra jutok, hogy tulajdonképpen egy örömünnep a 'létkapun' való átlépés. Csak ne fájna annyira itt hagyni ezt a sok szépséget :)

hubart képe

Bizony, mi emberi léptékkel mérünk, és saját mérlegünkkel latolgatunk, de ez valahogy érthető is. A hit viszont segít abban, hogy rábízzuk magunkat arra, aki  nálunknál sokkal jobban átlátja a dolgokat.  Köszönöm kedves szavaidat, Csilla!  :) 

hzsike képe

Igen, ezen elmereng olykor az ember. Talán azért is szólít meg sokunkat a vers, mert ezen már szinte mindenki elgondolkodott, hiszen oly misztikus ez az egész kérdéskör, és tele van az "élő" ember számára nagy titkokkal, kérdésekkel. De, biztos vagyok abban, hogy majd "időben" megtudjuk a választ. :)

Szép, míves szonett, emberközeli, remek gondolatokkal.

Szeretettel gratulálok!

Zsike :)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike. 

Haász Irén képe

Hát igen, ez itt a kérdés...

Nagy jótétemény a hit, annak, aki vallásos.

hubart képe

Kedves Irénke, köszönöm, hogy olvastál. 

Bieber Mária képe

Elgondolkodtató versedet szeretettel olvastam, kedves Feri. Nagyon fontos, mindannyiunkat foglalkoztató kérdést feszegetsz benne. Igen, átutazók vagyunk ezen a földön. Igaz, hogy Isten dolgai kifürkészhetetlenek. De azért sokmindent tudtul ad nekünk már ebben a mulandó életünkben is Isten. Én úgy hiszem, hogy ahogy "morzsalétünkben" is van dolgunk, kisugárzásunkkal, gondolatainkkal hatni vagyunk képesek környezetünkre, így a nemlét is csak látszólagos lesz. Hiszen az örök életünk sem lesz hiábavalóság! Ez a földi szépség, amit sajnálunk itt hagyni, csak halovány mása annak, ami odaát vár minket. A haláltól félünk, mert ez így normális, ugyanakkor vágyunk Isten ölelésére. Szóval: jó itt nekünk, de még jobb lesz odaát. De nem kell siettetni az időt. Jaj, annyi minden jutott még eszembe, köszönöm Neked ezt a gondolatébresztő szonettet.

 

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

Kedves Marika, látom, hogy nemcsak a mélyen  érző és gondolkodó ember szemével olvastad a verset, hanem a hit birtokában tovább is gondoltad azt. Köszönöm, hogy meg is osztottad velünk!