Új ruci, avagy a hiúság vására

- Nincs egy vacak rongyom - mérgelődött Éva -
veszek egyet még ma, s lezárva a téma!
Paradicsomkertben szél sem ért nyomába,
bejárta a lába széltébe-hosszába.

Vén fügefa alatt levelek hevertek,
viharban levertek, színre is kevertek.
Hetykén válogatta, nem nézve az árat,
ha már ide fáradt, fel is próbált párat.

Az egyik túl ósdi, és a női szimat
azt súgja, a divat a lélekre kihat.
A másik meg fonnyadt erezetű, hibás,
biza csőd az - mi más? - ha sérül az imázs!

Fess kéne estére, legyen csinos mára -
mindenek dacára üres ruhatára.
Dús lomb közül leste Lucifer, a dőre -
Éva fehér bőre izgatóan pőre…

- Kedves, jó Lucifer, magas az emelet,
levetetem veled a legszebb levelet.
- Levenném - szólt amaz - s nem lennék mogorva,
ha hozzám sodorna vágyad a bokorba!

Tanakodott Éva, most már mit  is tegyen:
- Nem bánom, hát legyen, osztozzunk a kegyen!
Feladom e rongyért szeplőtelenségem -
megérdemlem régen - de ha beköpsz, végem!

Hamvas szerzeményét Ádámnak mutatta,
míg az ebugatta a hatást kutatta:
- Megleptem magamat egy vadi új gönccel,
nem holmi kölönccel! Este ebben döntsz el!

Ádám csak hümmögött, csóválva vén fejét,
dorgálta szép nejét, megosztva kételyét:
Merész a dekoltázs - kéne bele toldás -
kilátszik alóla majd a himlőoltás!

2013. jan. 6.