Élő Múltunk halott ködben

Élő Múltunk halott ködben;
Tiszta égre madár röppen.

Kifelé, most már
Kifelé;
Végre az
Igazság felé.

Tudomány mesékbe révedt,
Nem létező útra tévedt.

Ágrajzos finnugor mocsár
Lassan a lomtárba talál.

Élő Múltunk halott ködben;
Kísérteties vén csöndben.

Parázs-lelkek fellobognak,
Rozsdás dogmák csikorognak,

Szétfoszlik műanyag kéreg,
Betör közibe
Az Élet.

Élő Múltunk halott ködben;
Emlék mocorog a földben,

Besenyő futások helyett
Feléled az
Emlékezet.

Semmi sarkkör,
Semmi Urál...
A Múltunk végre talpra áll...

Isten tartott,
Isten hozott;
Magyar néppé itt alkotott.

Másképp, mint a tankönyvekben;
Élő Múltunk halott ködben...