Új születés

Látod-e kedves, mily nagy a hó most, leple alatt még
alszik a város amott. Tél dala padra fagyott.
 
Hópihe szállong, táncol a szélben, bársonya rád hull,
ó, de hideg takaró, hűvöse felkavaró.
 
Ám nézd, távoli álom az égen, nyílik a kéklő
nappali boltozaton, csillan a nap nyugaton.
 
Holnap a hajnali fényben szép dala száll az időnek,
lágy szele hoz meleget, volt hideg épp eleget.
 
Új születése tavasznak az ezredek illatos álmát
hozza feléd szabadon, nincs iga már nyakadon.
 
Fény sugarában a lelked is eszmél, enyhül a bánat;
lesz meleg otthoni táj, pázsiton alszik a nyáj.
 
Bő kikeletben lesz majd részed, árnyak alatt szép
álmaid otthona vár, s hű szerelemmel a nyár.