Fantáziálom
Beküldte Kankalin - 2020, február 17 - 19:23
Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,
a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.
De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,
pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.
Hozzászólások
Csilla
2020, február 17 - 19:25
Permalink
Kedves Kankalin!
Szeretettel köszöntelek körünkben!
Gratulálok versedhez, és oromra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2020, február 17 - 20:59
Permalink
Szerettel köszöntelek nálunk,
Szerettel köszöntelek nálunk, és gratulálok a csodás versedhez, kedves Kankalin. :)
Kankalin
2020, február 17 - 21:35
Permalink
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen a befogadást és az értékelést. Megtisztelő, hogy jelen lehetek ezen a színvonalas oldalon. A besorolsának nagyon örülök. :)
Szeretettel: Kankalin
Kankalin
2020, február 17 - 21:37
Permalink
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen. Örömmel vagyok itt. :)
Szeretettel: Kankalin
gosivali
2020, március 8 - 07:44
Permalink
"Amint leszáll az est, szobám
Kankalin
2020, március 8 - 22:33
Permalink
Kedves Vali!
Örülök, hogy így gondolod.
Köszönöm szépen. :)
Szeretettel: Kankalin