Tőlük nem látlak
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2019, október 15 - 20:11
Sérült lélekhajóm ringatja
az őszi szél a lét vizén.
Kókadt szívvitorlám
nem simítja senki sem.
S hiába ölelnélek görcsösen,
levegőbe markolok.
Kint már a téli fagy kopog,
az ablakon hízott
páracseppek dermedeznek,
tőlük nem látlak, ki tudja,
vagy csak romlik már a szemem.
Fázom, nagyon fázom,
s én az árva lény,
ma kihűlök nélküled.
Hozzászólások
lnpeters
2019, október 18 - 13:32
Permalink
Dehogy hűlsz ki!
Dehogy hűlsz ki!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2019, október 18 - 15:27
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy olvastad, néha valóban értelmetlennek érzem, hogy élek.
Erzsike
lnpeters
2019, október 27 - 18:49
Permalink
Nem az! Ezt a verset senki
Nem az! Ezt a verset senki sem írhatta volna, csak Te!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2019, október 29 - 10:47
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönöm.
Erzsike
hubart
2019, október 19 - 11:28
Permalink
Szépek a képeid, példás a
Szépek a képeid, példás a lírai tömörítés! Így kell szabadverset írni! Szeretettel gratulálok! : )
Nagygyörgy Erzsébet
2019, október 19 - 15:00
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Köszönöm szépen, ha így látod, igyekszem.
Erzsike