Tisztelet nélkül
Beküldte Gulyás Katalin - 2019, június 25 - 21:48
Eső hull a termőföldre, ma Isten értünk könnyez.
Mint jó szülő megitatja szép lelkéből a földet.
Aggódik, vagy bízik bennünk? Itt van még, aki tudja?
Isten könnyez, és könnye megvált, sirámaink unja.
Erőt adott, és tudatot, de kevés él itt vele.
Az ember mohó, hitetlen, csak zsebe legyen tele.
Hajléktalan társa nincsen, mert nem társ, aki bukott.
Isten könnyez, ha ránk tekint. Az elme hova futott?
Ősközösség volt otthonunk, s ma széthullott az egység.
Szent volt egykor a természet, ma csak az érdek szentség.
Megbecsült föld sárrá vált rég az ember hitvány kezén.
S nincs menekvés, csak álmodozás, vakság fajunk szemén.
Lélegző táj, Nap s a Hold hajdan isten-urak voltak.
Oltárokon a vérpatakok csakis értük folytak.
A faj legszebbjét nekik adták. Halvány múlt, mi dereng.
S pár lélek, ki gondolkozik, vagy szubsztancián mereng.
Sokért egyet feláldoztak, ma egy vet soknak véget.
A hályog szemek elvakultan pusztítják a létet.
S barbárnak még azt nevezik, ki áldozatot adott.
Pogány hitű imádatban még tisztelt Holdat, Napot.
A hódolat, mi holttá meredt, nem simít itt semmit.
Pedig a Föld megetetett itt emberből már mennyit.
A tudatlanság tudást cipelt, tiszteletben ébredt.
Paplan volt Hold, étel volt Nap, a Föld pedig az élet.
Hozzászólások
Csilla
2019, június 25 - 21:52
Permalink
Kedves Katalin!
Köszöntelek körünkben! Gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Gulyás Katalin
2019, június 27 - 10:48
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen Csilla!
Gulyás Katalin
Mysty Kata
2019, június 27 - 11:37
Permalink
Gratulálok szeretettel Kata!
Szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Gulyás Katalin
2019, június 28 - 12:41
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm szépen!
Gulyás Katalin