Elhagyott tanya
Beküldte hubart - 2019, május 14 - 08:50
Elhagyott tanyára vitt kíváncsi lábam,
Szalonta környékén, Arany vélt nyomában.
A kedvem az úton pittyegett, majd pangott,
nem láttam kinyílni egyetlen pitypangot.
Hideg, kormos felhők úsztak fenn az égen,
ilyen silány tavasz nem volt erre régen.
A madár sem dalolt, elment tán a kedve,
a nagy kerti kapu is be volt rekedve,
hogy kiakasztottam a vakrozsdás horgot,
beköszöntésemre kenetlen nyikorgott.
Az emlék, reméltem, örömömre lesz tán,
de romlás tenyészett tetőn, falon, deszkán.
A kút bádogvödre, lám, lyukas és csorba,
elvásott kölönce lelóg a bokorba.
A fűben a szelek bús bukfencet hánynak,
hódolva egy madárijesztő leánynak,
aki szégyenszemre szűzpártában maradt,
örökké siratva sok-sok régi nyarat.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2019, május 14 - 10:57
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Érezhető, láttató képekkel írtad meg a verset, tetszett.
Erzsike
hubart
2019, május 14 - 13:59
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike!
Csilla
2019, május 20 - 11:56
Permalink
Tényleg Arany nyomdokain
Tényleg Arany nyomdokain lépdeltél. Olvastam volna még tovább. :-)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2019, május 20 - 15:38
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)
Haász Irén
2019, május 22 - 15:02
Permalink
Jó kis útleírás, nagyon
Jó kis útleírás, nagyon "Aranyos".
hubart
2019, május 31 - 20:52
Permalink
Köszönöm szépen, Irénke,
Köszönöm szépen, Irénke, drága!
lnpeters
2019, május 31 - 17:27
Permalink
Köszönöm, Ferikém! Időnként
Köszönöm, Ferikém! Időnként nagyon szép élmény végre jó felező tizenketteseket olvasni...
Ezt a versedet nagyon megszerettem!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2019, május 31 - 20:53
Permalink
Én köszönöm, Lacikám!
Én köszönöm, Lacikám!