Apámnak
Beküldte hzsike - 2017, február 6 - 15:57
H.Gábor Erzsébet
Apámnak
Anyám, azóta szótlanabb;
szemébe mindig könny szökik,
s barázdált arcán gyöngyözik -
drága az idő, elszalad!
Inged a vállfán. Úgy maradt,
ahogy azt hagytad, lógva, ott -
őrzi a régi, jó szagot,
téged idéz a pillanat.
Rólad mesél az esti szél.
Anyám szemében ködlepel -
ő már senkivel nem perel,
sírva fekszik, és sírva kél.
Hiányzol nagyon, jó apám,
emléked gyakran átkarol...
Tél van. Gyönyörű dalt dalol
egy kis rigó az almafán.
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2017, február 6 - 16:02
Permalink
Drága Zsikém! Mély fájdalom,
Drága Zsikém! Mély fájdalom, mégis a feloldás megmutatása: az élet megy tovább, szívünkben őrizhetjük emlékét. Örömmel olvastalak.
Szepesi Zsuzsanna
vati
2017, február 6 - 17:16
Permalink
Nagyon szép ez, drága Zsike!
Nagyon szép ez, drága Zsike! Amint Zsuzsa már előttem kimondta.
Varga Tibor
Csilla
2017, február 6 - 19:19
Permalink
Átkarolt a versed, miközben
Átkarolt a versed, miközben Veled emlékeztem. Ölellek én is.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2017, február 7 - 13:36
Permalink
Köszönöm, hogy olvastátok,
Köszönöm, hogy olvastátok, drága Zsuzsi, Tibor, Csilla.
Ölelésem: Zsike :)