Nyársirató
Beküldte hzsike - 2017, január 26 - 11:47
H.Gábor Erzsébet
Nyársirató
Hol vagy drága nyár, te mézes illatú,
hó takarja már a fáradt réteket,
jó baráttá lett a tarka képzelet,
sátrat vert a bágyadt, szürke mélabú.
Messze száll az álmom, fényre vágyna már,
nem jó ez a sápadt, fázós, téli éj -
százszor inkább halj meg, minthogy félig élj!
Körtefán vacog egy árva kismadár,
mint, ahogy a szívem, éppen úgy remeg,
fél a vak magánytól, jégbe fagyva vár,
hűtlen párja többé, nem jár arra már.
Hogyha sír a lélek, minden egyre megy...
Csöppnyi gomb szeméből gyémánt könny pereg,
s úgy ragyog a gyöngye, mint a csalfa nyár.
2017.01.26.
Hozzászólások
Csilla
2017, január 26 - 20:50
Permalink
Ezt sem volt egyszerű párás
Ezt sem volt egyszerű párás szemmel olvasni...:) Gyönyörű, gratulálok! Én egy kis rigót láttam magam előtt, de majdnem minden madárnak gombszeme van. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2017, január 26 - 21:12
Permalink
Ó, de kedves, hamisítatlan
Ó, de kedves, hamisítatlan zsikés hangulatú szonett, a nyár utáni nosztalgia valamennyi ízével! :) Szeretettel gratulálok!
Haász Irén
2017, január 27 - 13:25
Permalink
Szépséges!
Szépséges!
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 27 - 13:42
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Mestere vagy a szónak, kedves alkotó...Örömmel olvastam, szép szonettedet.
Erzsike
hzsike
2017, január 27 - 18:56
Permalink
Köszönöm szépen az olvasást,
Köszönöm szépen az olvasást, a kedves szavaitokat, Csillám, Irénkém, Erzsikém, Feri.
Szeretettel:Zsike :
Mysty Kata
2017, január 27 - 22:18
Permalink
Olvastatja magát, sokadjára
Olvastatja magát, sokadjára olvasom , nem lehet elégszer!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2017, január 28 - 16:55
Permalink
Köszönöm, Neked is, drága
Köszönöm, Neked is, drága Katám. Ölellek.
Zsike :)