318-as szoba - vasárnap hajnal
Beküldte ermi-enigma - 2014, január 14 - 11:21
Sok évet gyűrve gyermekként sírt fel,
még mozdult kettőt gyönge teste,
még kért, rebbenő erőtlen kézzel,
aztán a pléh-doboz némán elnyelte.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2014, január 14 - 11:23
Permalink
Kedves Imre, szerkesztőségünk
Kedves Imre, szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez!
Bár ne kellett volna megírnod...
Szeretettel: Edina
Haász Irén
2014, január 14 - 19:12
Permalink
Jaj... részvétem, bárki is
Jaj... részvétem, bárki is volt...
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 14 - 19:29
Permalink
Kedves Imre! Másnak is
Kedves Imre!
Másnak is szomorú az az éjjel, de legalább nem te voltál, aki elment.
Szeretettel Erzsike
baramara
2014, január 15 - 23:20
Permalink
Egy egész élet ebben a négy
Egy egész élet ebben a négy sorban. Szomorúan szép!
ermi-enigma
2014, január 16 - 08:24
Permalink
Köszönöm Edina...:)
Köszönöm Edina...:)
ermi-enigma
2014, január 16 - 08:25
Permalink
Igen Ircsi....a halál
Igen Ircsi....a halál fájdalmas személy-függetlenül is.....:(
ermi-enigma
2014, január 16 - 08:29
Permalink
Erzsike.....biztos, hogy így
Erzsike.....biztos, hogy így a jó?.....nem tudom......ötödikén éjjel kicsit én is átkukucskáltam...de visszahoztak.....hiába no...az orvosok se tévedhetetlen emberek....:D
ermi-enigma
2014, január 16 - 08:33
Permalink
Köszönöm Mara a megtisztelő
Köszönöm Mara a megtisztelő véleményed......tudod nekem van egy olyan (meglehet tévképzet), hogy nem kell nyolcvan versszakos véget nem érő szófolyamokat mondani, hogy az ember valódi értéket alkosson.....egy aforizma is kifejezhet mindent...hosszan azok szeretnek írni akik a saját hangjukba szerelmesednek bele....és nincs tehetségük az összefogott írásra....