Tusa
Beküldte admin - 2013, április 23 - 18:52
Emlékszem, sietve egy cigit keresett,
tizenöt múlt éppen, de hangja már rekedt.
Testéből, mint érett dió, pottyant fia,
vajon ki nemzette, arról zajlott vita.
Nekem a sikoltás jutott, a sajgó kín,
csak hajunk árnya volt egyforma, hollószín…
Bennem alkut kötött fáradtan a tusa,
s egy ütemre csitult szívünknek ritmusa.
Én tudom milyen, ha áldozat az ember.
Láttam, ahogy elnyel a vörös-vértenger,
a hóhért, ki gőggel Istent is szembeköp,
s ahogy holt magzatot mellőlem félrelök.
Kiizzadom minden sínylődő éjszakán,
a lányt, a hóhért, az idegen vér szagát,
napról napra mossa őket a vízözön,
mégsem jutok át a fájdalomküszöbön.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2013, április 29 - 15:53
Permalink
Kedves Edina! Örömmel
Kedves Edina!
Örömmel olvastam tőled, mivel régebben még nem voltam tag ezért most nézelődöm, de csodásak a verseid mind.
Szeretettel Dyona
Zajácz Edina
2013, április 30 - 20:31
Permalink
Kedves Dyona, nagyon szépen
Kedves Dyona, nagyon szépen köszönöm, hogy megismerkedtél a verseimmel:).
Szeretettel: Edina
hzsike
2013, április 29 - 17:58
Permalink
Belesajdult az én
Belesajdult az én szívem-lelkem is, kedves Edi. Ragyogó vers.
Szeretettel gratulálok:Zsike:)
Zajácz Edina
2013, április 30 - 20:34
Permalink
Kedves Zsike, Neked is nagyon
Kedves Zsike, Neked is nagyon köszönöm, hogy olvastál.
Edina