Ki veszi vállra
Beküldte Haász Irén - 2012, július 20 - 11:32
Vagyok a lágyság, márvány keménység,
szabad szó, szellem, bilincsben mérték.
Vagyok a szépség ránc alá bújva,
egy könnyed pille tonnányi súlyba’,
görcs a tövisben, tövis a testben,
fény lobbanása sötét fejekben.
Emberré lettem, vak, őrizetlen,
ki tart meg tiszta szívében engem?
Igém lekonyult virágként szárad,
megváltás voltam, vagy csak alázat?
Kiaszott évek virága voltam,
új bimbót hozva a földi porban,
s hiába vettem keresztet vállra?
Korcsosultakért hulltam a sárba?
Jámbor, ha voltam, kerékbe törtek,
békét papoltam, s nevemben öltek…
Mi a megváltás? Új hit, új élet
irgalmát adni emberiségnek
elég egy Krisztus? Új bűnök vétkét
ki veszi vállra? S halálba mért lép?
Hozzászólások
hubart
2012, július 22 - 21:33
Permalink
Nagyon jól megírt gyönyörű
Nagyon jól megírt gyönyörű vallomás! Szeretettel gratulálok!
Haász Irén
2012, július 22 - 22:27
Permalink
Kedves Feri, köszönöm, azt
Kedves Feri,
köszönöm, azt is, hogy megtörted a jeget, és elsőként véleményezted versemet, a "kritikusok " után.
Örvendek a találkozásnak ezen a portálon!
Szeretettel
Irén
Haász Irén
2012, július 24 - 14:37
Permalink
Kedves József, nagyon
Kedves József,
nagyon örültem szavaidnak, és a részletes véleménynek, boncolgatásnak. Annál inkább, mert tökéletesen értetted a szándékot, gondolatokat, amit kifejeztem versemben, s azt a kettősséget, ami végighúzódik rajta: az egyén és az általános, az ember és Jézus áldozata, tettének értelme vagy hiábavalósága. S a végén, már a jövőre gondolva, egy új megváltás szükségességére utalok kérdéseimmel.
Nagyon szépen köszönöm!
lnpeters
2012, július 24 - 14:41
Permalink
Nagyszerű vers. Szeretettel
Nagyszerű vers. Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2012, július 24 - 14:58
Permalink
Nagyon szépen köszönöm. S
Nagyon szépen köszönöm.
S azt is, hogy itt lehetek...