Játék
Beküldte Braunel - 2012, június 28 - 19:26
Ez a vers nem jött volna létre, ha Kőszeghy Miklós nem írja meg a sajátját ...
Én játszanék veled: Halál,
ha fakó árnyad lengedez;
lennék érett búzamező,
melyet kezed éppen keres.
De elhajolnék mint a nád,
ha meglengetnéd a kaszád.
És játszanék veled: Idő,
göröngyös útra mutató;
ha fáj a gond, és ég a szív,
álljon az óramutató.
Majd akkor rakjon perceket,
hogyha a rossz már nem nevet.
De, játszanék még kék eget,
mely szivárványtól fényes, és
a halálnak színnel üzen,
hogy lesz még új felébredés.
S ha életem csak torz tükör;
a szívem benne tündököl.
Hozzászólások
Toma
2012, június 28 - 22:07
Permalink
Jó válasz... Az első versszak
Jó válasz... Az első versszak nagyon tetszik.
(csak kérdés: a kék ég hogyan lüktet a szivárványban?)
Braunel
2012, június 29 - 06:20
Permalink
:) Igazad van. Ezt a szót
:)
Igazad van. Ezt a szót nem kellett volna átvennem. Javítottam.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Kőszeghy Miklós
2012, június 29 - 20:37
Permalink
Igencsak meglepődtem ezen a
Igencsak meglepődtem ezen a versen, hiszen az eredeti sem egyszerű. Nem gondoltam volna, hogy valakiben további gondolatokat, vagy éppen ilyesforma választ eredményezhet.
Ilyenkor mindíg elgondolkodom azon, hogy mennyire jó lenne különböző, előre megbeszélt témák közös feldolgozásába belefogni. Ki hogyan látja, ki milyen oldalról közelítene meg valamit, például a játékot a halállal! :)
Tetszik a vers és nem pusztán azért, mert szinte minden lényeges szó, kép visszaköszön a másikból, hanem mert nagyszerű dolognak tartom, ha valaki bármiből képes ilyen magas színvonalú verset alkotni.
Braunel
2012, június 30 - 12:00
Permalink
Nagyon örülök a véleményednek
Nagyon örülök a véleményednek Miklós:)
Megtiszteltek a szavaid.
Köszönöm ...
lnpeters
2012, június 30 - 12:57
Permalink
Állandóan kopogtat
Állandóan kopogtat ablakunkon, lelkünkön. Nem biztos, hogy játszanunk kell vele...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Braunel
2012, június 30 - 13:28
Permalink
De hiszen "játék " az egész
De hiszen "játék " az egész élet ...
Örülök, hogy itt jártál kedves László.
Köszönöm ...
Kőszeghy Miklós
2012, július 1 - 07:48
Permalink
Legyőzni úgyse tudjuk! Azt
Legyőzni úgyse tudjuk! Azt különben is megtette már valaki más!