lnpeters blogja

Erwin Rommel a második világháború egyik legismertebb német tábornoka volt, ellenségei is igen jó véleménnyel voltak róla. Még Winston Churchill is nagy hadvezérnek minősítette. Honfitársai meg egyenesen a páncélos hadviselés Seydlitz-ének minősítették.

Híres volt aktivitásáról, munkabírásáról és bátorságáról. Fáradhatatlan volt.

Támadás idején rendszerint az élen haladó harckocsiban ült. Máskor Fieseler Storch típusú könnyű repülőgépéről vizsgálta a saját és az ellenséges állásokat.

Mindig felszárad a sár,

Ami Szellem:

Visszajár.

A díjosztó hivatal

Csupán cifra ravatal.

Ezer mag a sár alatt;

Helyben csak a holt marad.

Mindig felszárad a sár,

Aki szeret:

Hazajár.

Modern bozótdémonok:

Pénz és hatalom morog.

Amíg van Otthon,

S Haza:

A Jónak lesz igaza.

Mindig felszárad a sár,

Istennél van a határ.

Ha gyáván nem alkudunk,

Magyarok maradhatunk.

Mindig felszárad a sár,

SZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

A tradíció a kultúra fenntartója, fejlődésének záloga.

Minden hagyománynak ebben rejlik a lényege, ettől éltető ereje az emberi kultúrának. A tradíció voltaképpen nem más, mint az emberiség évezredek alatt felhalmozott tudásbeli és erkölcsi tőkéje, minden igazi fejlődés alapja. A progresszió hordozója és tartópillére ugyanis nem valamiféle ködös és elvont „modernség”, hanem az erkölcsi tradíció. Emberségünk legfontosabb kincsünk, emberhez méltó cselekvésre kötelez bennünket.

Nala a fát marcangolja,

Zoe a labdát hurcolja,

A szomszédból kíváncsian néz a vén platán,

Hömpölyög a csendes téli délután.

Van velük sok gond, sok öröm,

Míg élet csahol, morog,

Nala és Zoe:

Családi kutyusok.

Kedvesség és ragaszkodás,

Bűvös-bájos gesztusok;

Akaratgombócból felnőtt

Szép családi kutyusok.

Míg a gazdi

Munkahelyen csavarog,

Szeretettel várják haza

A családi kutyusok.

Zoe és Nala

Rendületlenül várnak haza.

HUSZONNEGYEDIK RÉSZ

Kanizsa bevétele nyilvánvalóan szerepelt a török rövid távú hódítási terveiben. Ennek okát könnyen megértjük, ha a térképre nézünk. Kanizsa volt az egyetlen komolyabb vár, amely ebben a pillanatban még elzárta a török portyázók útját Stájerország felé. Ha elfoglalják, máris megindulhatnak az oszmán portyák Graz irányába. Vagy akár Észak-Itália felé.

Lucskos eső, lusta Tél;

Minden tócsa szemfödél.

Lassú, tétova eső,

Fázik a Múlt s a Jövő.

Szétzilált világokat

Közöny cseppje látogat.

Lucskos eső, lusta Tél -

Sunyi halálról regél.

Szürke anyag rejtekén

Lucsokba fullad a fény.

Sár tocsog léptek nyomán,

S hull, egyre hull a profán…

Valamelyik Lichtenstein herceg elveszítette az arany pecsétgyűrűjét. Mivel a vadászat kezdetén még megvolt, az egyik szolgálattévő uradalmi vadászát gyanúsította meg a lopással.

A szerencsétlen váltig állította, hogy ártatlan, mire a herceg kínpadra vonatta. Ficamokat, töréseket szenvedett, de kitartott az ártatlansága mellett.

- Ha erre nem vall, majd fog másra! – dörmögte a herceg.

Megkorbácsoltatta a nyomorult szeme láttára a feleségét és a lányát. A szerencsétlen még mindig ártatlannak mondta magát.

- Átkutatni a holmiját!

Mosolygó, szép karácsonyfánk

A kertünkbe költözött,

Ma találtuk meg a helyét

Két másik kis fa között.

Januári napsütésben

Boldog-ünnepélyesen

Helyeztük el, a kicsi fa

Mosolyog az új helyen.

Tavalyi szép karácsonyunk

Idő hátán tovalett,

Él belőle a kicsi fa,

S él tovább a Szeretet.

Egyszer talán az Unokám

Nézi majd a kicsi fát;

Halandó a pesszimizmus,

Csak az Élet él tovább.

SZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

Tradícióról a líra kapcsán természetesen etikai és esztétikai kiindulópontból kell beszélnünk. A tradíció ilyen értelemben az emberi kultúra történeti önarcképe. Minden kultúrának elkötelezett ember egyetemes felelőssége a tradíció időtálló etikai és esztétikai értékeinek megőrzése és gyarapítása. ez, és nem más különbözteti meg a valódi értelmiséget a tömegtől.

Hull az Idő, egyre hull,

Eltűnik a csenddel,

Prémes Szeretet-kabátban

Nem fázik az ember.

Telt a Hold ábrázata,

Mint egy pufók vekni,

Idejöttünk a világba

Élni és szeretni.

Szeretetet kell szeretnünk,

Szeretve kell tennünk,

Összerakja a világot

Isten újra

Bennünk.

HUSZONHARMADIK RÉSZ

1543-at írunk. Magyarország történetének egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el. Nem a mohácsi csata volt az igazán súlyos katasztrófa okozója, a vereség után eréllyel és összefogással még újjá lehetett volna szervezni az országot. Nem is Buda eleste két esztendővel korábban; a volt főváros török őrsége akkor még az oszmán területektől elszigetelve tartotta Budát, határozott cselekvéssel, kitartó téli ostrommal még vissza lehetett volna tőle foglalni.

Januári napsütésben

Vén árnyék csoszog,

Kávézgatnak valahol a

Téli viharok.

Amikor nagyon elfárad,

A Tél is henyél,

Rozoga faajtót csapdos

Valahol a szél.

Emberi otthon télen is

Csak Otthon marad,

Isten ajándéka minden

Boldog pillanat.

Januári napsütésben

Hűvös pihenő,

Rossz köpenyben szárítkozik

A morcos Jövő.

Tócsákban nézi magát a

Probléma-sereg,

Hivatal kopott poklában

Isten didereg.

Hunyadi János gyakran kényszerült együtt harcolni mindenféle kelletlen szövetségesekkel. Némelyikkel sok baja volt. Fegyelmezetlenek voltak, helyenként gyávák, jobban szerettek zsákmányolni, mint harcolni.

Egyszer egy ilyen, mindenféle balkáni nációból álló, könnyűlovas csapatnak azt a parancsot adta, hogy törjemek előre, és akadályozzák meg, hogy a szétvert, menekülő ellenség zöme átjusson egy hegyvonulaton.

- Foglaljátok el, és őrizzétek a szorost!

Fagyot gyászol az eső,

Könnyezik a tél,

Tócsa medrében pihen a

Száraz falevél.

Sárban tocsog a világ,

Szétolvad a hó,

Tétován és halkan csendül

Az emberi szó.

Régi látszat didereg,

Idő mendegél,

Kóbor végzet a lelkekben

Félelmet remél.

Fagyot gyászol az eső,

Sír a temető,

Lassan múlttá szenderül a

Tegnapi jövő.

Gyorsan múlik a halál,

Az Élet – marad;

Isten ajándéka bennünk:

Szabad akarat.

SZÁZÖTVENHARMADIK RÉSZ

v     Lehet-e a művészet és az irodalom közege az értelmi, érzelmi és erkölcsi impotencia?

Ez az a kérdés, amelyre általában kapásból nemmel válaszolunk, hiszen a felvetés is tökéletesen abszurdnak tűnik.

Egyáltalán miért merülhet fel ez a kérdés?

Magyar posztmodern fagyok;

Régmúlt köde kavarog.

Jéggé fagyott Trianon

Acsarkodik a havon.

Holt álmokon fagy ropog,

Alszanak a magyarok.

Magyar posztmodern fagyok;

Rozsdás vén kánon makog.

Líra-bürokrata had

Posztmodern fagyhoz tapad.

Hivatal-ihlet körök

Remélik: a fagy örök.

Magyar posztmodern fagyok;

Párizsban fegyver ropog.

Csuklyás pribékhad tüzel,

Gagyira golyó felel.

Keselyű három napja -

HUSZONKETTEDIK RÉSZ

A török főerők Magyarországon legfeljebb május és október között lehettek akcióképesek, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy a tavasszal Drinápoly körül gyülekező és onnan elinduló szultáni hadak igen ritkán értek hazánkba augusztusnál hamarabb, és az esetek többségében október közepén már hazafelé tartottak.

Ez azt jelenti, hogy minden évben legfeljebb három-négy olyan hónap volt egy-egy esztendőben, amikor a török főerő jelenlétével számolni kellett.

A Szerelem újra éled

Minden csúf téli napon,

Amikor csípős hajnalon

A szememet kinyitom.

A Szerelem újra virul,

Mint az ifjú fergeteg,

Amikor estére végre

Hozzád hazatérhetek.

A Szerelem örömvirág,

Amíg élünk, ünnepel,

A Szerelem sose múlik,

Csak az élet tűnik el.

Deák Ferenc 1865 januárjának elején, kemény hidegben egy falun utazott keresztül.

Amíg a kocsisa a lovakat pihentette, Deák szóba elegyedett a falusiakkal. Kiderült, hogy éppen a közelben lakik Jani bá’, aki mindig előre meg tudja mondani, milyen lesz a tél.

Nosza, erre Deák is kíváncsi volt. Elbaktatott az öreg házához.

Jani bá’ nem sejtette, ki a látogatója.

- Milyen lesz a tél, Jani bá’?

Az öreg megvakarta a füle tövét.

- Ha ma nem fagy, kemény lesz.

Deák szétnézett. Fagyott bizony, elég rendesen.

- És ha fagy?

Újabb év kezdetén...

Az Idő még szűz, és megifjodik

A Várakozás,

Hátha most jöhet

Valami Más...

A naptárba már új évszám került,

És alábbhagyott a cudar hideg.

Új év.

A futó örömök után.

Jönnek az újabb, és a régi gondok.

Tél közepén

Barantáltak

Fosztogató ködök,

Jéggé fagyott a hagyomány,

És a világ

Köhög.

Újabb év kezdetén...

Gögyén vigyorgó sivár új adók,

A politika, mit gigászi pók,

Trónol a romlás kellős közepén,