Valóság-sokk

Kiszakítod magadat urnádból, 
egy lépéssel ott teremsz a létben, 
megkezdődik valóság-sokk álmod, 
dimenziók nyílnak meg a térben. 

Míg mozgásba lendülnek a vágyak, 
egységérzést felejt el a tudat, 
a szeretet, bizalom hiánya, 
hideg pokol tornácára juttat. 

A mennyország csak elhagyott várrom, 
misztikával körbeölelt világ, 
azt gondolod biztos változást hoz, 
a félelemmel elmormolt imád. 

Amikor már senki sem vigasztal, 
a reményed is szertefoszlott rég, 
érkezik a segítség malaszttal, 
mit megfáradt lelkednek küld az ég. 

Akkor találsz egészen magadra, 
ha benned mindent beragyog a fény, 
végigjárva a földi utadat, 
a teljességbe ismét visszatérsz.

2015. február 19.