Jelenlegi hely

Tavasz a világban - világ a Tavaszban

Beküldte lnpeters - 2013, március 11 - 23:29

Búcsúzó Télre jön Tavasz,

A rész így lesz egész,

Az Isten erre mosolyog,

Költségre mit se néz.

—–

Ha pénzen múlna, a Tavasz

Sohase jönne el,

Gyilkolna jelent és jövőt

Az olcsó fagy-lepel.

—-

A teremtés csak szent öröm,

Nincs kamat, osztalék,

S a szent piac csak oda tesz,

Ahol már van elég.

—–

Mint friss erdő fái között

Levágott, száraz ág,

A tavaszban gyönyörködik

Az életunt világ.

—–

Bár tavaszban áll a világ,

Nincs itt romantika,

Jobbról meg balról hőbörög

A rossz politika.

—–

A világban áll a Tavasz,

Pattannak a rügyek,

Szárnyal az ok, az Akarat,

Nincsenek ürügyek.

—–

Pazar Tavasz, fásult világ

Érzi a Nap hevét;

Birkózik vakon, süketen

A költség és a Lét.

—–

Mert van Tavasz, az Igazság

Élhet még valahol,

Trónján már csak pénz-zizzenés,

Meg hazug szó honol.

—-

A díszlet-demokrácia

Kamat-parancsra jár,

Szavazhatsz, akire akarsz,

Sosem jön el a nyár.

—-

Amíg Tavasz jön, van remény,

Szerelem, szeretet,

Örüljünk, mert minden Tavasz

Az utolsó lehet.

Hozzászólások

csellista

2013, március 12 - 07:31

Permalink

Kedves Péter! Évek óta

Kedves Péter!

Évek óta követem soraidat, különböző portálokon. Sokat gondolkodtam azon, miért e tagolás, hisz témájában egy és ugyanaz minden versed, egy szószedet alatt. De az itteni versed döbbentett rá igazán, hogy a gondolataid egy témakörben, más, és mindig más nézőpontból láttatva, beleszőve az aktualitásokat tükröződnek. Nem lehet soraidat "csak úgy, amúgyosan" olvasni, összefüggéseiben látva, nagy gondolkodóra utalnak! Sok próbálkozásom megszólításodra - kudarcba fulladt, vagy csak hittem - szűkszavú, és lényegre törő vagy. S ez igen ismerős nekem.

Szövetei verseidnek mindig megkapnak, magukkal ragadnak, s ilyenkor elveszettnek érzem magam. De asszociációid, bennem mindig rezonáns hangokra lelnek.

Tisztelőd voltam, és vagyok! Főhajtással gratulálok!

Szeretettel /már csak ilyen vagyok/: Zsuzsa