Romlatlan romantika
Beküldte DJ - 2017, június 17 - 20:04
Eső-áztatta földeken,
a nádasban, a tavon,
hajladozó fűszálakon
csüngő ezer rovaron
tartva szemem, elmélázok,
levelet kerget a szél,
az arcomra mosolyt rajzol,
nyárba fordult már a tél.
Szellő ringassa a fákat
a hegyorom peremén,
fiókák álmát vigyázza
fészekben egy jegenyén,
romlás nélküli világban
romlatlan romantika,
méhek szállnak száz virágra,
szorgoskodva donganak.
Hozzászólások
hubart
2017, június 20 - 08:24
Permalink
Az emberi "civilizáció"
Az emberi "civilizáció" térhódításával bizony egyre szőkebb területre szorul a romlatlan természet-romantika. Szépen őrzöd versedben ennek egy darabkáját!
DJ
2017, június 21 - 16:41
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!