Romlatlan romantika

Eső-áztatta földeken,
a nádasban, a tavon,
hajladozó fűszálakon
csüngő ezer rovaron
tartva szemem, elmélázok,
levelet kerget a szél,
az arcomra mosolyt rajzol,
nyárba fordult már a tél.


Szellő ringassa a fákat
a hegyorom peremén,
fiókák álmát vigyázza
fészekben egy jegenyén,
romlás nélküli világban
romlatlan romantika,
méhek szállnak száz virágra,
szorgoskodva donganak.

Hozzászólások

hubart képe

Az emberi "civilizáció" térhódításával  bizony egyre szőkebb területre szorul a romlatlan természet-romantika. Szépen őrzöd versedben ennek egy darabkáját! 

Köszönöm!