Pelyhes éjben
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, augusztus 28 - 21:42
Éjjeli árnyak járnak a réten,
néma harangja kondul a várnak.
Megfagy az álmom, megfagy a vérem,
könnyeim kerek kövekké válnak.
Nem szabad ily sanyarúan élnem,
lelkem a bánatom ellen lázad.
Csillagok között a pelyhes éjben,
újra reményre lelek majd nálad.
Boldog életünket te sem bánnád,
s hogy feléd sodort egy nap a végzet.
Nézzük az égen a fények táncát,
mennyei, lágy zene ringat véled.
Hozzászólások
hubart
2016, augusztus 29 - 09:40
Permalink
Reményteli szép vers!
Reményteli szép vers!
Nagygyörgy Erzsébet
2016, augusztus 29 - 11:17
Permalink
Kedves Feri! Köszönöm, ha így
Kedves Feri!
Köszönöm, ha így látod, én sosem vagyok elégedett a versemmel...
Erzsike
Mysty Kata
2016, augusztus 29 - 22:05
Permalink
Tiszta érzelmekkel üzensz.A
Tiszta érzelmekkel üzensz.A véled a végén többjelentése miatt kicsi zavar.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2016, szeptember 1 - 10:14
Permalink
Kedves Kata! Én is
Kedves Kata!
Én is gondolkodtam rajta, de a szövegkörnyezettől függ, hogy minek értelmezzük a szót, köszönöm, hogy olvastad...
Erzsike
lnpeters
2016, augusztus 30 - 11:22
Permalink
Mennyei, lágy zene ... szép.
Mennyei, lágy zene ... szép.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, augusztus 30 - 17:59
Permalink
Kedves Laci! Köszönöm, hogy
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy olvastad, versemet.
Erzsike
Haász Irén
2016, szeptember 1 - 16:13
Permalink
Kedves Erzsikém, nagyon szép
Kedves Erzsikém, nagyon szép a versed! A ritmusát átnézném a második vsz.-nak.