Ötvenkét év
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, január 1 - 14:08
Ötvenkét év komor némasága feszül
koponyámban, agyam mély repedésein
kitörésre készül, s most ellenem szegül.
Szemembe szemtelen, fekete fény oson,
törtetve hatol be lelkemnek résein,
bennem randalíroz utolsó démonom.
Menekülnék, de már késő, reám omlik
ingatag kőfala elnyűtt világomnak,
roncsolja testemet, egészen csontomig.
Lépteim nyomában heveny lét-láz fakad,
bánatom folyói vadul hullámoznak,
a sötéten izzó éjszaka kínt arat.
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2016, január 2 - 11:47
Permalink
Komor a kép, de én szívesen,
Komor a kép, de én szívesen, értéssel olvastalak. No, meg... kíváncsisággal, hiszen én is ebben a sávban toporgok, bár... néggyel több vagyok. :( :) Minden jót Neked. Éva
Nagygyörgy Erzsébet
2016, január 2 - 13:02
Permalink
Kedves Évi! Köszönöm, hogy
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy olvastad. Öröm az, ha valaki érti is...
Erzsike