Kifosztottan

Beküldte Vaskó Ági - 2023, szeptember 18 - 20:54
Mezítlábas 
nyári napnak 
már csak csurran melege, 
a zöld lombú 
akácfának 
rozsdát sír a levele. 
Elnyílt szirmok 
temetője 
kiskertemben az avar, 
réglehullott 
álmot bújtat; 
lombszőnyeggel betakar. 
Azúrkék ég- 
ólomszürke 
esőfelhők otthona, 
éjfekete 
árnyék nyúlik, 
harmatgyöngy a bocskora. 
Könnyű szél fut 
kergetőzve, 
borzolja a bokrokat, 
deres csókú 
levelek közt, 
mint egy rabló fosztogat. 
 
 
Kifosztottan 
állok én is,
földön hever lombruhám, 
míg Te vígan
tovalibbensz
mézcsókjaink hamuján. 
Mint egy könnyed,
nyárvég sóhaj,
mint illanó tünemény,
úgy tűntél el
éji csendben-,
álmot lopó szökevény.
Ne nézz vissza!
Fuss, csak fussál!
Ne lásd haló’ testemet,
észre se vedd,
hogy hiányod
őszi lombbal eltemet.
Mezítlábas 
nyári napnak 
már nem csurran melege, 
nélküled az 
érces Holdnak
fényezüstje, fekete!

Hozzászólások

...

2023, szeptember 19 - 10:33

A verseden keresztül még ez a kifosztottság is szépséges.

Gratulálok!

Vaskó Ági képe

Vaskó Ági

2023, szeptember 19 - 19:59

Próbáltam kicsit szebbnek láttatni!

Köszönöm Imre a véleményedet!

Vaskó Ági

Csilla képe

Csilla

2023, szeptember 20 - 10:41

Gyönyörű képekben festetted meg ezt a fosztogatót... Szeretettel gratulálok!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Vaskó Ági képe

Vaskó Ági

2023, szeptember 24 - 17:23

Köszönöm szépen Csilla!

Vaskó Ági

hubart képe

hubart

2023, szeptember 20 - 16:58

Csodálatos költői képek, nagyszerű vers! Szeretettel gratulálok!

 

Vaskó Ági képe

Vaskó Ági

2023, szeptember 24 - 17:23

Köszönöm szépen Feri!

Vaskó Ági