Kell a láng

Szólalj meg szép múzsám,
nem bírom a csendet,
bár igaz, az Isten
nem szóra teremtett,

hanem tüzes csókra,
te királyi asszony,
engem kell a lángod
nótára fakasszon!

Ameddig felettünk
szabad égbolt ragyog,
addig magam után
némi nyomot hagyok.

Habár én aratok,
de közös az érdem,
kedvet, vetőmagot
mindig tőled kértem.

És ha majd rám borul
a nagy, sötét éjjel
lezárva a szemem
hűvös szenvedéllyel,

elhamvad a parázs,
ami bennem lakott,
tudom, gyújtasz értem
egy apró csillagot!