Irodalomtörténeti szösszenetek - 2.

Herczeg Ferenc művei 1949 után Magyarországon már nem jelenhettek meg, darabjait a színházak nem játszhatták.

A korábbi írófejedelem visszavonultan élt, de korábbi modorából semmit sem engedett, alig néhány emberrel érintkezett. Méltósággal viselte, hogy – nagyrészt parancsszóra – kimegy a divatból.

Akinek megvolt a Herczeg-életmű 40 kötetes díszkiadása, az is jobbnak látta elrejteni, vagy kidobni ekkoriban.

Külföldön azonban nem mindenki felejtette el.

1953 közepe táján levelet kapott egy argentin ügynökségtől, – csoda, hogy kézhez kaphatta – és közölték vele, hogy szeretnék spanyolra fordítani, és Buenos Airesben bemutatni Herczeg egyik színdarabját.

Az idős írófejedelem érthetően izgalomba jött. Hosszas levelezésbe bocsátkozott az argentinokkal, megpróbálta siettetni a dolgokat. Amikor az ügynök türelmet kért, Herczeg így felelt:

- Kilencvenéves vagyok. Ez a tény felment annak indoklása alól, miért sürgetem a darabom bemutatását.