Eső szakad, hó szitál

Eső szakad, hó szitál,

Sárba fullad január.

—-

Cinikus, szürke egek

Függnek kopasz fák felett.

—-

Vén Nap szelet illeget,

Fellegeket billeget.

Ázik konok, rőt homok,

Beton hátán sárnyomok.

—-

Fáradt veréb, verdeső;

Hó végzete: híg eső.

Ázott Múltunk ködben áll,

Horizontra varjú száll.

Jövő? Pipacsutora,

Jelen? Pocsolyák sora.

—-

Jövő? Füst a domb felett;

Nem melegít tűzhelyet.

—–

Dermedt téli ég alatt

Olvadozik a patak.

Eső szakad, hó szitál,

Sárba fullad január.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon kifejező vers!

Mysty Kata képe

  Aranyos , szemléletes képek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

A  "Jövő? Pipacsutora" képen goldolkodtam. Aztán belemagyaráztam, hogy ez a csutora bizonyára nem szelel, ergo, nem látni az alagút végét, mint ahogy a jövőnk is teljességgel bizonytalan.:) Mosolygunk rajta kínunkban, néha föstölgünk, hej, de szomorú dolog ez!