Ősz hunyorog
Beküldte Kankalin - 2020, szeptember 30 - 20:22
Árnyak dúlnak, fények halnak,
felhő-pingált napba martak.
Levél remeg, holt ág reszket,
zajba zártan létvesztettek.
Hörög a lomb, sápadt sóhaj,
ősz hunyorog múló dallal.
Madár gubbaszt, szűkölt ének,
rejtegetnék messzeségek.
Érzék-torzan éned retteg,
perc a percre órát enged.
Magány kínnal zordan mordul,
sáridőben harang kondul.
Egek könnye marja arcod,
kopott lelked fényért kapkod.
Tavaszt vágyó illatárral
meddőn megbújsz a világgal.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2020, október 4 - 13:50
Permalink
Kedves Kankalin!
Kedves Kankalin!
Szép verset kaptam tőled, köszönöm.
Erzsike
Kankalin
2020, október 8 - 22:37
Permalink
Kedves Erzsike!
Kedves Erzsike!
Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. :)
Szeretettel: Kankalin
lnpeters
2020, október 7 - 15:51
Permalink
Sokdimenziós, kitűnő vers!
Sokdimenziós, kitűnő vers! Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kankalin
2020, október 8 - 22:38
Permalink
Köszönöm szépen, Laci!Örülök,
Köszönöm szépen, Laci!
Örülök, hogy így gondolod. :)
Szeretettel: Kankalin
Haász Irén
2020, október 7 - 16:33
Permalink
Szép, szívesen olvastam.
Szép, szívesen olvastam.
Kankalin
2020, október 8 - 22:39
Permalink
Köszönöm szépen, Irénke! :)
Köszönöm szépen, Irénke! :)
Szeretettel: Kankalin
hubart
2020, október 8 - 22:50
Permalink
Mozgalmas őszi képet
Mozgalmas őszi képet festettél, kedves Kankalin, ahol az árnyak dúlnak, ott biza a fények halnak, s mit tehet az ember, már a majdani tavaszra gondol... Szép versedet örömmel ovastam! :)
Kankalin
2020, október 14 - 06:47
Permalink
Köszönöm szépen, Feri!
Köszönöm szépen, Feri!
Az ősz már csak ilyen. :)
Szeretettel: Kankalin