Holt lepkeként

Margaréta ring szerényen,

karcsú szirma- pille szárnya,

ring a réten hófehéren,

ki-kivillan karcsú bája.  

Aranysárga napkorongja

ezer sóhaj bársonyfészke,

szerelemről álmodozva 

nyújtózik az áldott fényre.

Szorgos méhek zsongják körbe,

virágporcsók mindnek vágya,

s margaréta áldott gyöngye

lassan elfogy, mint a bája.

Nyárvégére rozsdás szirma

holt lepkeként hull a földre,

csak a lelke maradt tiszta,-

így nyeli el, ősznek csöndje.