Valcer

Hajadban ősz szálak bújnak,
a szemed sem lát mindent már.
Emlékeid is lassan fakulnak,
Indián nyárból is elmúlt egy pár.
Kecses tartásod sem a régi,
arcodon szemtelen ránc.
Pillantásod, még mindig az égi
tekinteted magához ránt.
Ismerem lépteid hangját,
tudom, ha Te jössz felém,
Ha nevetsz, lágy dallama bódít,
s hallgatom, ahogy zenél...
Karomban tartalak, könnyen,
Te lázasan reám hajolsz
Szemedbe hullik egy tincsed
azt én ujjaim köré fonom.
Arcomon gördül egy könnycsepp,
boldogan elmorzsolom.
Életem Veled lett könnyebb
Tündérem, szép angyalom.