Valahol
Beküldte Csilla - 2015, április 19 - 14:29
Ereszről lecsurgó nyárfa-ízű cseppek
tenyerembe gyűlnek, egy madárka cserreg
valahol az őszben, árva kikötőben,
míg tollait tépi a fagyos szél bőszen.
Messze ring egy bárka, kopott testén játszva
hullámzik az élet, mintha kicsit fázna.
Mintha kicsit égne, pírja arcom festi,
aranyfényű Napnak lángja nem ereszti.
Valahol a lélek szabad suhanásán
farkasbőrben vacog egy megrémült bárány;
szomjat oltó cseppek tenyerembe gyűlnek,
kavarognak benne meséi a bűnnek.
Röppenő gondolat: korgó gyomrú állat,
hullámok sűrűje madártollat áztat.
Messze ring egy bárka, vérvörös násztánca
szél hátán felkúszik árva nyárfaágra.
Hozzászólások
hzsike
2015, április 19 - 14:30
Permalink
Kedves
Kedves Csilla!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
További szép alkotói napot!
Zsike :)
Csilla
2015, április 19 - 14:36
Permalink
Kedves Zsike és
Kedves Zsike és Szerkesztőség!
Köszönöm szépen, a jókívánságot is!
Hasonló szép napot! :)
Csilla
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/