Vágy
Beküldte Magyar Anita - 2019, június 3 - 17:41
Porcok közt karistol a vágy,
lüktető ér pattan rostok között,
mikor a szív pitvarához ér.
Dobban, fülemben halkan,
kacaja lassan szivárogni kész,
mikor szétdurrant vénából folyik a vér.
Körhinta érzés zsibbasztja a fejet,
légbuborék szórja szirmait,
mikor habzsolva levegőt kér.
Szeplős arcon elmosódik a könny,
hajszálak fonják az eget,
mikor az életritmus visszatér.
Csodával fal a vágy,
szeme kacéran csillogó opáltükör,
mikor a tekintettel összeér.
Hozzászólások
Csilla
2019, június 3 - 17:42
Permalink
Kedves Anita!
Köszöntelek az oldalon.
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Magyar Anita
2019, június 4 - 11:18
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen a szerkesztőségnek, hogy itt lehetek én is!
Örömmel tölt el, hogy "Vágy" c. versem Parnasszusra került!
Köszönettel,
Magyar Anita
Nagygyörgy Erzsébet
2019, június 9 - 13:45
Permalink
Kedves Anita!
Kedves Anita!
Kedves vers, üdvözöllek nálunk.
Erzsike
Magyar Anita
2019, június 12 - 09:36
Permalink
Köszönöm szépen! Örülök, hogy
Köszönöm szépen! Örülök, hogy itt lehetek!
Üdvözlettel,
Magyar Anita