Tüzek
Beküldte Csilla - 2015, szeptember 25 - 14:52
Tüzek lobognak, ősi, szent tüzek,
Kárpátok csúcsa lángoló süveg,
hatalmas fénye messzire látszik,
homályt nyalábol, fut háztól házig.
Pírjába olvad sötétség dölyfe,
és mi mécsekként ülünk most körbe
családi asztalt ragyogó szemmel,
bennünk az Isten kétkedést perzsel.
Tudjuk, jó Urunk, túl sok a vétkünk,
hála helyett is szüntelen kérünk,
de most még egyszer segítsed néped,
erőt adj, hogyha tudatra ébred,
lássa a tűzhely vigyázó fényét,
melegét higgye, egység békéjét.
A jövő nem kér júdást, bábokat,
mert kincs a láng, s az élet: áldozat!
Hozzászólások
hzsike
2015, szeptember 25 - 14:54
Permalink
Kedves
Kedves Csilla!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez.
Ölelésem:Zsike :)
Csilla
2015, szeptember 25 - 17:25
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm szépen
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen Neked és a Szerkesztőség minden tagjának a meglátását, értékelését, örömmel olvastam!
Szeretettel,
Csilla :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/