Tudattalan éj
Beküldte seni - 2013, január 31 - 22:06
Még felriadok éjszakánként,
s elmém sötétben tapogat.
Rángásba feszülnek az álmok,
test nélkül hova csalogat?
Nincsen érzék, vakít a sötét,
minden csak fekete vonal,
árnyékok tapadnak a falra:
- sok kivetült lélekfonal.
Szétfoszlik mind, mire felébred
a tudat körülnéz, hol van.
A holdfény játszik az ablakon,
sarkában fénylik a holnap.