Szómagvetők

 
Szavaim magvetéséből
néhány szó útfélre hullott,
kismadárkák csipkedték föl,
magnyi sorsuk ennyin múlott.
 
Más szavak meg köves földbe
estek, és kikeltek gyorsan,
de gyökérzet nélkül gyönge
hittel elszáradtak sorban.
 
Megint mások szúrós bogáncs
közé hulltak, s velük nőttek.
„Egyre megy – mondták –, rá se ránts!”
S a gazok elnyomták őket.
 
A többi szó jó talajba:
szívmély barázdákba esve
verssorokká sarjadozva
szárba szökkent, kalász-versbe.
 
S termést harmincszorost hozhat,
hatvanszorost, százszorost is,
aranyfeje magtól roskad,
lehet búza avagy rozs is.
 
Magvető az örök Isten,
egy falat kenyérke – jó szó,
lelkem éhét hogy enyhítsem,
Tőle mindig jut. És oly jó,
 
hogy a költő is napszámos
az Úr szántás-vetésében,
Aki megáldja őt számos
munkájában s pihentében.
 
Úgy van már, hogy egyre többször
szántok-vetek az Istennel,
s karéjnyit ma örömömből
ki-ki vehet szeretettel.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Mária!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

lnpeters képe

"hogy a költő is napszámos
az Úr szántás-vetésében,
Aki megáldja őt számos

munkájában s pihentében."

Ez nagyon szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

 Nagyszerű vers Marika, igazi parnasszusi!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Bieber Mária képe

Köszönöm szépen, kedves Kata, örülök hozzászólásodnak.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Bieber Mária képe

Hálásan köszönöm az idézést.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Bieber Mária képe

Kedves Hzsike!

 

öszönöm szépen gratulációdat, és köszönöm szépen a szerkesztőség tagjainak munkáját.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)