Szinvaparti szonett

 

Szép nyári  hajnal  a hűs Szinva parton,
Átölel karod és  hallom  a csendet.
Fejedet lassan a vállamra hajtod,
Fogom a kezedet,  érzem, hogy reszket.
 
Fülembe suttogod  fátyolos  hangon,
Várom a csókodat,  imádlak kedves.
Forróság önt el, s  én  hagyom  hogy hasson,
Szép szemed  csillog és  zihál a kebled.
 
Érezzük egymást,  az égre felnézünk,
Millió csillag  most pislákol csendben,
Kacsint a vén Hold, már  tudjuk, hogy végünk.
 
Vágyunkat oltva  a  szívünk még repdes,
Megrészegülten  már semmit  se kérdünk,
Öleljük egymást,  oly édes a kettes.

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Örömömre , és remélem sokak örömére írtad meg kitűnő szonettedet!Gratulálok itt is szeretettel!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Judit képe

Nagyon szép szonett. Precíz, s mégis lírai.

Elismerésem, egyúttal üdvözletem a Parnasszuson!

 


hzsike képe

Szeretettel gratulálok én is, szép szonettedhez kedves Frigyes.

Érezd jól magad itt velünk.

Zsike :)

Kedves Zsike!

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, swzeretnék aktív résztvevő lenni    Frici

Kedves Judit!

Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, köszönöm a kedves szavakat    Frici

Köszönöm kedves szavaidat, remélem, rá tudok szolgálni az elismerésetekre   Frici

M. Karácsonyi Bea képe

Itt  IS szíves nekem ez a vers.

vati képe

Én is szeretettel köszöntöm körünkben új szerzőnket.

Varga Tibor

Nagyon szép ez a szonett, gratulálok!:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Frigyes!

Engem is megérintett szépsége versednek.

Szeretettel Dyona

Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm Frici

hubart képe

Nagyszerű a szonetted, kedves Frici: tartalom és forma egységben. Gratulálok!