SZŐLŐHEGYI KÉPESLAP II. - A domb

Présházsor. Ezer pince ragyog.
Közülük egyet rozsdás lakat őriz.
Nyár lángol. A krónikás dadog,
mert lába távolabbra úgy visz,

mint akit rokon hagyott cserben,
(csersavban tán csak bor lehet gazdagabb),
A domb itt hegy, ám a sírkertben
e szó, hogy hant immár más értelmet ad.

Az az ősz, mely rajta jó fogást
talált, elgyöngítette kérges lábát.
Vén kezét, mely húzta a kapát,
mellére tették... s leszúrták a táblát.

Kicsiny domb, miért vagy hallgatag?
M'ért nem meséled el, ki és mi volt ő?
Sok fejben rejik vagy száz adat,
de szívem mélyén én vagyok az első,

aki a hegynek túlsó oldalán
vár még egy embert, aki vissza nem jő.