SZŐLŐHEGYI KÉPESLAP - Az öreg
Beküldte joepoet - 2013, július 10 - 08:07
Domb csupán, de néki hegy marad
a Duna menti, náddal szőtt lapályon.
Alkonyul. Pihenj! - üzen a nap,
s présházajtóra rőtszínű fénymázt von.
Szót fogad. Teste lócán keres
kis megnyugvást. Kapája falnak döntve.
Elmereng, ellágyítja a csönd,
hogy álmába temetkezne – örökre.
Szombaton a hobbi-nemzedék
felruccanhatna. Régen látta őket.
S képzeli: rajta már az segít,
ha sírján városon vett szegfű nőhet.
Csaholás.Valódi szürkület...
Maradt-e még az elcsempült pohárban?
Remegő kezével érte nyúl,
s kortyint egyet e savanyú magányban,
majd felvidul, hogy nincs még itt az ősz,
és azt hiszi, szívében is csak nyár van.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, július 10 - 08:08
Permalink
Szerkesztőségünk nevében
Szerkesztőségünk nevében gratulálok versedhez, gyönyörű!:)
Szeretettel: Edina
joepoet
2013, július 10 - 08:14
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Edina! Örülök, hogy tetszik. - Üdvözlettel: Józsi
Nagygyörgy Erzsébet
2013, július 10 - 21:20
Permalink
Kedves Joe! Nekem is nagyon
Kedves Joe!
Nekem is nagyon tetszik, szép vers.
Szeretettel Dyona