Jelenlegi hely

Széttört hegedűk

Beküldte Kempelen - 2012, december 21 - 10:03

"Csak a szél" zenél,
halott avart kavar,
s e rom tanyán kísért
a gyáva puskazaj,
s a jaj!, mely égig ér.

Bár pislog némi fény...
mocsár lidérce ez,
vagy szembogárból ég
a szó, mely reszketeg?
de tiszta: "Van remény,

Te vagy, hát bátran álld,
a farkasordítóknak
ős vér-habzó szavát,
és ostyaként magasba
emeld a testüket,
kik bűnbakokként haltak,
s a külvilág süket
fülekkel ment a falnak!"

Senki sem járt arra,
mégis ellobbant e mécses,
ám szememben a lángja
majd embert arra ébreszt:
formáját megtalálja

magának és a műnek,
mely itten csak a kezdet,
alap ügyes kezűnek,
hogy ne csak szél zenéljen
vonótlan hegedűknek.

A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea

2012, december 21 - 10:05

Permalink

Kedves Kempelen! A

Kedves Kempelen!

A szerkesztőség nevében gratulálok a versedhez!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Kempelen

2012, december 21 - 14:27

Permalink

Kedves Szerkesztőség! Nagyon

Kedves Szerkesztőség!

Nagyon köszönöm ÉRTŐ figyelmeteket és soraitokat.

Egy máig feldolgozatlan, kibeszéletlen témát szerettem volna kiemelni, felemelni, s felmutatni a költészet oltára felett.

Boldog Karácsonyt Mindőtöknek!

Kempelen

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

lnpeters

2012, december 21 - 19:25

Permalink

Kitűnő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mysty Kata

2012, december 21 - 19:37

Permalink

Gratulálok szeretettel !

Gratulálok szeretettel ! Nagyszerű vers került méltó helyére!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Kempelen

2012, december 21 - 21:57

Permalink

Kedves fabijoe! nagyon szépen

Kedves fabijoe!

nagyon szépen köszönöm méltató és elemző soraid. Versed megemlítése felkeltette érdeklődésemet, nem tudtam eddig, hogy mást is foglalkoztatott ezen a szinten ez a szomorú történet.

Az utolsó sorban keretnek ugyan jó lenne az általad javasolt " széttört" szó, de ez ebben a vonatkozásban pusztán az áldozatokra utal, én pedig a "vonótlan" szóval az életben maradt ,de testvéreiket szóval, művészi eszközökkel megvédeni kevésbé képes roma honfitársainkra is gondoltam. Értük is szólna majdan az a mű.

köszönöm szépen soraid: Kempelen