Sötét függöny
Beküldte MMarcsi - 2017, február 13 - 11:20
Egy hónapja vagyok árva,
árva szívem gyászba zárva.
Zárva minden ajtó, ablak,
ablakomra függönyt szabtak.
Szabtak sötét, nagy firhangot,
firhangot, mely éjjelt alkot.
Alkot ádáz, zord felleget,
felleget, mi élve temet.
Élve temet, alélt vagyok,
vagyok árnyék, fogam vacog.
Vacog az éj, csillag sincsen,
nincsen fényem, s miben hinnem.
Hozzászólások
Csilla
2017, február 13 - 11:21
Permalink
Kedves Marcsi!
Kedves Marcsi!
Szerkesztőtársaim nevében is szeretettel gratulálok versedhez és az elért helyezéshez!
Csilla
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
MMarcsi
2017, február 13 - 15:40
Permalink
Nagyon szépen köszönöm az
Nagyon szépen köszönöm az elemzést,s versem ilyen megtisztelő rangra emelését.Sikerült egy kis örömet csempésznetek a mostani szomorú napjaimba.Köszönöm.Marcsi
Csilla
2017, február 13 - 18:38
Permalink
Marcsi, fel a fejjel! És
Marcsi, fel a fejjel! És ennél most már nem adhatod alább! ;)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/