Részemmé lettél

Lángokká izzasztott e dőre szerelem,
itt lobogok benned, szent vágyak tüzében.
Hamvasztó varázslat, mely fokozza éhem -
szűz ajkad lett immár a kolduskenyerem.

Úgy vágyom a csókod, mint ébredő gyermek
az édes anyatej hű emlőmelegét,
otthonom vagy te már, oltáros menedék,
hogyha jégkönnyekkel villámszemek vernek.

Szélborzolta világ. Omlatag peremén
terméketlen homok a meddő enyészet;
de részemmé lettél, és lettem a részed,
egymásra így talál a mag és televény.